A magyar válogatott utolsó csoportmérkőzése előtt a legoptimistább forgatókönyv vált valóra a németországi férfi kézilabda Európa-bajnokság müncheni négyesében: kedden már nem a továbbjutásért kellett szurkolnunk, hanem azért, hogy Lékai Mátéék a maximális két pontot vigyék magukkal a középdöntőbe. Ehhez a csoportból a montenegróiaknak köszönhetően továbbjutott, de az olimpiai selejtezőért folyó harcban az életben maradásért küzdő Izlandot kellett legyőzniük. De aki látta, illetve hallotta a vasárnapi meccs után a magyar válogatott tagjait, nem lehetett kétsége afelől, hogy az északi alakulatnak is nekiugranak.

Érdekesség volt a páharccal kapcsolatban, hogy az Eb-n az a Snorri Gudjonsson az izlandi szövetségi kapitány, akinek a rontott hetese után az utolsó pillanatban egyenlített irányítónk a 2012-es londoni olimpián, a végül megnyert negyeddöntőben. Azóta eltelt bő egy évtized, és Lékai – immár csapatkapitányként – még mindig a magyar együttes kulcsembereinek egyike.

Chema Rodríguez egyet cserélt a keretben a szerbek elleni összecsapáshoz képest, ez a változtatás ferencvárosi szempontból kifejezetten örömteli volt, hiszen Krakovszki Zsolt helyett Imre Bence került be a jobbszélre.

Az első gólt Lékai szerezte, majd felváltva vezettek a felek. Főleg a védekezésünket dicsérhettük, amely kellően agresszív volt, nem egyszer passzívig kényszerítette az izlandiakat. Imre a 7. percben kapott először labdát, és ahogyan egy Eb-debütáláson kell, könyörtelenül a hálóba vágta azt, ezzel lett 4-4.

Nem sok jót ígért, hogy a 12. percben piros lap következtében elvesztettük legeredményesebb játékosunkat és a védelem egyik alapemberét, Bánhidi Bencét, de mint utólag kiderült, ez sem roppantotta meg a csapatot. Annak is köszönhetően, hogy fiatal jobbszélsőnk úgy szórta a gólokat, mintha évek óta a nagyválogatottban játszana, az első félidőben négyig jutott, ráadásul két labdaszerzést is „betett a közösbe”. Három perccel a szünet előtt vezettünk néggyel is, de sajnos a kontinenstornán már-már jellemző módon az első játékrész hajrája nem sikerült jól, a végén Ancsin Gábor találata kellett ahhoz, hogy kettő megmaradjon az előnyből (13-15).

A fordulás után a meccsen először pályára kerülő Fazekas Gergő gyorsan villant kettőt, így visszaállította a sokkal kényelmesebb négygólos fórt. Mellé pedig kitűnő játékot mutattak a mieink, az izlandi kapusok – Gustavsson és Halgrimsson – pedig szinte egyáltalán nem találkoztak a labdával. A 41. percben pedig már hatgólos magyar vezetésnél kértek időt az izlandiak (18-24). Riválisunkra azonban ennek sem volt pozitív hatása, mert ez a magyar válogatott a torna, de könnyen lehet, hogy az elmúlt évek egyik legjobb teljesítményét nyújtotta ezen a mérkőzésen. Az utolsó kilenc percre kilencgólos előnyben fordultunk (19-28), és egyáltalán nem volt benne a levegőben, hogy Izland akár csak megközelítsen minket.

Nem is tudott: 33-25-ös, kiütéses győzelmet arattunk, és két pontot viszünk magunkkal a csütörtökön startoló, kölni középdöntőbe, amelyet a spanyolokat búcsúztató osztrákokkal kezdünk.