A múlt szerdai, Gyöngyös elleni bajnoki – a begyűjtött két pont mellett – azért volt különleges, mert a férfi kézilabdacsapatunkat 2018 óta erősítő balszélsőnk, Kovacsics Péter megszerezte az 500. gólját a Ferencvárosban.  A Veszprém-meccs után és a szegedi, idegenbeli összecsapás között beszélgettünk vele.

– Vasárnap a Bajnokok Ligája-győzelemre is esélyes Veszprém HC ellen parádés első félidőt játszottatok, a másodikra viszont úgy tűnt, elfogyott a csapat. Milyen volt belülről ez a találkozó?

– Amíg bírtuk a tempót, addig szerintem nagyon jól teljesítettünk. Szerintem ez igaz az egész első félidőre, tudtunk gyors gólokat szerezni, ami nagyon fontos volt. A második félidőre már egy egészen másik Veszprém jött ki, más hőfokon kézilabdáztak, főleg védekezésben, kijött a különbség. Nagyszerű csapatuk van, sokra hivatottak, de az első félidőben látottakra mi is építhetünk, csak jobban be kell osztanunk az erőnket. Nem is feltétlenül a szegedi találkozóra gondolok most, de jövő héten a NEKA ellen már mindenképpen két pontot akarunk szerezni, és ehhez hatvan percig magas szinten kell játszanunk.

– Bár még van két találkozónk idén, kimondhatjuk, hogy kitűnő az őszi mérlegünk. Milyennek ítéled meg az elmúlt három hónapot?

- Az első meccsen a Komlón elszenvedett vereség még mindig nagyon fájó, de a többivel teljes mértékben elégedett vagyok. Többnyire jól játszottunk, és ami a legfontosabb, hoztuk is az eredményeket. Az eleje miatt kis hiányérzet van bennem, de összességében nem lehet okunk a panaszra. Tavasszal kulcskérdés lesz, hogy az idegenbeli rangadókon jól teljesítsünk. Azokon fog múlni, hogy végül sikeres lesz-e a szezonunk.

– A múlt héten megszerezted az 500. gólodat a Fradiban. Számítottál arra, hogy már ennyiszer betaláltál zöld-fehérben?

– Ez tényleg nagy szám, eddig nem is gondoltam bele. Nem szoktam számon tartani a szerzett gólokat, de ez most tényleg nagy dolog, valami olyasmi, ami maradandó lehet. Nagyon örülök neki, és természetesen azért szeretnék még jó sokat hozzátenni.

– Több mint 6 éve a Fradi játékosa vagy, ennél hosszabb időt csak Csurgón töltöttél az utánpótláséveket is beleszámítva. Mit jelent számodra a klub?

– Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen hosszú ideje itt lehetek, és annak is, hogy évről évre megegyeznek a céljaink a Fradival. Teljes mértékben itthon érzem magam, és remélem, még jó pár évig itt lehetek. Bízom benne, hogy minden ugyanígy folytatódik, és a csapattal együtt jobbak és jobbak leszünk.

– Testvéred, Anikó visszavonulása után is az FTC kötelékében maradt, és a szakosztály utánpótlásában helyezkedett el. Mennyit beszélgettek kézilabdáról?

– Nem szoktunk együtt nagyon belemenni a szakmába, ő már vissza is vonult az aktív játéktól, de ha valami véletlenül felmerül, azt persze megbeszéljük. Találkozni nyilván sokat találkozunk, akár itt a Fradiban is, meg persze igyekszem minél gyakrabban meglátogatni őt és az unokaöcsémet.

– Mondhatjuk, hogy a mostani a legerősebb Fradi, amelyben játszol? Vagy ezt még korai kijelenteni?

– Ezt nehéz még kijelenteni szerintem, de természetesen úgy gondolom, hogy erősek vagyunk. Szeretnénk elérni a harmadik helyett, és ennek most van a leginkább realitása az őszi szezont tekintve. Ha így haladunk, képesek lehetünk rá, nagyon fontos, hogy elkerüljenek minket a sérülések és a betegségek. Azon leszünk, hogy az évad végére elérjük a céljainkat!

Férfi kézilabdacsapatunkra még két mérkőzés vár a naptári évben, vasárnap a szintén Bajnokok Ligája-résztvevő OTP Bank-Pick Szeged otthonában játszunk, jövő csütörtökön pedig a Nemzeti Kézilabda Akadémiát fogadjuk az őszi szezonzárón az Elek Gyula Arénában. Utóbbi találkozóra rövidesen elindul a jegyértékesítés.