Remek sorozatban vártuk az év utolsó mérkőzését, amelyen a kézilabdázás legnagyobb színpadán, a Bajnokok Ligájában edződő Szeged volt az ellenfelünk. A favoritok tehát nem mi voltunk szerda este, de az elmúlt hetekben többször bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk meglepetést okozni, a Szeged a szezon első felében azt, hogy hajlamos pontokat hullajtani. A keretünk annyiban változott a múlt szombatihoz képest, hogy Horváth-Garaba Ádámot is elvesztettük sérülés miatt.

Szegedi gólokkal és Mikler-védésekkel indult a meccs, de pánikra nem volt okunk, mert a helyzeteink megvoltak, „csak” gólra kellett váltani azokat. Az ellenfélből Sostaricot nem tudtuk tartani, hetesből és szélről is szinte hibátlanul lőtt, nálunk meg egyelőre nem volt olyan vezéregyéniség, aki kiemelkedőt nyújtott volna, ezért és a közepes helyzetkihasználásunk miatt nem volt esélyünk utolérni a Szegedet (6-10).

Pásztor István a 17. percben kért először időt, ezt követően könnyebben jöttek a gólok, de a legtöbbször nagyon gyorsan jött rá a vendégtalálat. Majd jött egy rövidzárlat, pár percre nagyon megzavarodtunk, és a Szeged megduplázta az előnyét (11-19). A félidő hajrája viszont nekünk sikerült jobban: Füzi Dániel góljának és Borbély Ádám védésének köszönhetően hatra kapaszkodtunk a szünet előtt. (14-20).

A fordulás utáni első találatot is Füzi jegyezte, de ennél tovább nem zárkóztunk, sőt, pár perccel később visszaállította a Szeged a nyolcgólos különbséget. Érezhető volt a csapaton az elmúlt hetek fáradtsága, sokszor hoztunk rossz döntést annak ellenére, hogy a helyzetkihasználásunk javult a második félidőre.

Mínusz nyolcról (20-28) indult az utolsó negyedóra is, a reális célunk innentől az lehetett, hogy ezt az etapot megnyerjük. Az utolsó erőtartalékokat mozgósítottuk, védekezésben egyértelműen ez volt a legjobb etapunk, így ezt a részfeladatot bőven teljesítettük, és a végére abszolút vállalható távolságba kerültünk a tavalyi ezüstérmestől: 33-30-as Szeged elleni vereséggel zártuk 2025-öt.