Vasárnap este a társrendező svédek érvényesítették a papírformát a portugálok ellen a férfi kézilabda-világbajnokságon, ami azt jelentette, hogy a magyar válogatott jut tovább másodikként a negyeddöntőbe a II. középdöntőcsoportból.

Hétfőn pedig az is kiderült, hogy a mieink a házigazda után újabb skandináv sztárcsapattal, a dánokkal találkoznak. A Nikolaj Jakobsen vezette gárda vb-címvédőként és a tokiói olimpia ezüstérmeseként érkezett a tornára, és eddig esélyeshez méltó formát mutatott: a horvátok elleni döntetlent leszámítva valamennyi összecsapását magabiztosan nyerte.

Tudtuk, hogy a szerdai találkozón is az északiak számítanak favoritnak, és az egymás elleni mérleg feléjük billen, de ha a közös vb-múltunkra tekintünk vissza, akkor azért volt mibe kapaszkodnunk. Hat évvel ezelőtt ugyanis szintén világbajnokságon (még nem a mostani lebonyolítási rendszerben), a nyolcaddöntőben találkoztunk velük, és óriási meglepetésre – a jelenleg is a vezéregyéniségek közé tartozó Mikler Roland főszereplésével – 27-25-re győztünk. Azelőtt tíz évvel pedig a németországi vb nyitófordulójában egy másik kapus, Puljezevics Nenad parádéjával fordítottunk a dánok ellen (30-29), akik bő négy és fél perccel a vége előtt még négy góllal vezettek.

A már biztosan olimpiai selejtezős helyen végző magyar válogatott Kristianstad és Göteborg után Stockholmba utazott a negyeddöntőre, míg az egy nappal kevesebbet pihenő északiak Malmöből érkeztek a svéd fővárosba, ahol a hétköznapokban futballstadionként funkcionáló Tele2 Arénában rendezik a vb legfontosabb meccseit.

Nem kezdtünk jól, az első három találat a dánoké volt, Lékai Máté hetesgóljaival tartottuk a lépést, de az első akciógólunkra több, mint nyolc percet kellett várni, akkor is irányítónk villant (3-4). Viszont már ebben az időszakban is lehetett érezni, hogy riválisunk sokkal gyorsabban kézilabdázik, védekezésben nem tudtuk tartani őket, így tíz perc után újra magabiztos előnyben voltak (4-7).

Megvolt az esélyünk a felzárkózásra, kettős emberelőnyben is voltunk, de nem éltünk a lehetőséggel, sőt, a félidő hajrájára már ötgólos dán vezetéssel fordultunk rá (9-14). Aztán teljesen szétestünk, Chema Rodríguez a második időkérésekor alaposan kiosztotta a társaságot, de ez sem segített: az utolsó percben még a félidei tízgólos hátrány is benne volt a pakliban, ezt ugyan megúsztuk, de a 21-12-es skandináv előny is azt jelentette, hogy gyakorlatilag eldőlt a továbbjutás kérdése.

A második félidő elején reális forgatókönyvvé vált, hogy nagyon csúnya pofonba szaladunk bele, bő tíz perc alatt további hat góllal, azaz tizenötre növelte előnyét a csúcsformában játszó dán csapat (16-31).

Ezt követően zsinórban következett négy magyar találat, ez volt az összecsapás egyetlen igazán pozitív szakasza, egyébként valójában egyáltalán nem voltunk meccsben a négy közé kerülésért. A végére tizenhét gólosra duzzasztotta a különbséget a minden tekintetben fölénk nőtt dán válogatott, amely simán elődöntős lett, a mieink pedig az 5-8. helyért folytathatják a tornát pénteken a norvégok ellen.