A jelenlegi évadban a negyedik keddet tölthettük úgy, hogy férfi kézilabdacsapatunk hazai Európa-liga-csoportmérkőzésére készültünk. A hazai mérlegünk eddig egy győzelem, egy döntetlen és egy vereség volt – ezúttal pedig az eddigi legerősebb rivális, a francia bajnokság legutóbbi idényének bronzérmese, az Aix-en-Provence-i PAUC Hanbdall érkezett a Riz Levente Sport- és Rendezvényközpontba. Vagyis nagy bravúrra volt szükség ahhoz, hogy pozitív irányba billenjen az itthoni El-csoportkörös mérlegünk.

Ezúttal két legrutinosabb játékosunk, Balogh Zsolt és Lékai Máté volt a kimaradó, így persze, lehetőséget kaptak azok a játékosaink, akik a szezonban eddig kevesebbszer jutottak szóhoz. A találkozót egyperces gyászszünet előzte meg a hétfői, törökországi földrengés áldozatai előtt tisztelegve, utána azonban rögtön jó hangulatban indult a meccs.

Kiválóan kezdtünk, Prainer Viktor átlövésgóljával szereztük meg a vezetést, majd a sikeres védekezés után Füzi Dániel vágta be a kipattanót. Közben pedig hátul is a napokban többször emlegetett tatabányai második félidős produkcióra emlékeztetett a teljesítményünk. Amikor pedig a franciák átjutottak a falon, ott volt Borbély Ádám, és többször is ziccerhelyzetben mentett. Bő tíz perc után kettővel vezettünk (6-4).

Harmadik nekifutásra már megszereztük a háromgólos előnyt is Ónodi-Jánoskúti Máté pazar alsólövésével, és ugyan a következő percekben a vendégek feljöttek egyre, pániknak a legkisebb jele sem látszott a fiúkon. Debreczeni találatával visszaállítottuk a plusz hármat, sőt, miután Borbély kapuját kettős emberelőnyből sem tudta bevenni a rivális, 13-8-as előnybe kerültünk. A játékrész hajrájában ugyan két gól ebből elolvadt, de annyira jól mutatott a játékunk az első harminc percben, hogy elégedetlenségre emiatt sem volt okunk (15-12).

A folytatásban kissé megállt a támadójátékunk, ezt pedig – bár továbbra sem védekeztünk rosszul – kihasználták a franciák, és a 42. percben a meccsen először utolértek minket, sőt egy támadással később a vezetést is átvették (17-18).

Ez volt az pont, amikor Pásztor István elővette a hét a hat elleni játékot, ismét elkezdtük diktálni a ritmust, és négy perccel később már újra mi vezettünk. Az 50. percben pedig Török Ádám betörése után 23-20 volt ide, francia időkérést követően így fordultunk rá a hajrára.

Nem nagyon tudott változtatni ezzel sem a vendég vezetőedző, majd Debreczeni Dávid találata után szinte felrobbant a csarnok, s bár ismét jött néhány rosszabb támadás, Borbély hetest védett, és nem engedte kettőnél közelebb a PAUC-ot (24-22).

Három perccel a vége előtt, amikor Nagy Bence a passzív utolsó passzánál a hálóba bombázott, már fél lábbal tényleg a győzelem kapujában voltunk (26-23), a záró akkord pedig a végig kiválóan teljesítő Töröké volt. Pozitív irányba billentettük tehát a hazai mérlegünket, hiszen óriási győzelmet arattunk a remek erőkből álló, tavalyi francia bronzérmes PAUC ellen.