Ezúttal nem kellett sokat várni férfi kézilabdacsapatunk újabb hazai Európa-liga-mérkőzésére, hiszen a múlt keddi, Benidorm elleni összecsapás (32-33) után egy héttel ismét a Riz Levente Sport- és Rendezvényközpontban futottak ki a pályára a fiúk, immár annak reményében, hogy visszavágjanak a Valurnak az októberi vereségért.

Az izlandi bajnokról a korábbi fordulókban kiderült, hogy talán még a mieinknél is nagyobb tempóban kézilabdázik, ezért a meccs előtt fontosnak tűnt, hogy a kinti összecsapáson tapasztalt rohanásokat valamelyest lefékezzük. Nem jött jól, hogy az elmúlt mérkőzéseinken remekül teljesítő fiatal jobbátlövőnkre, Ónodi-Jánoskúti Mátéra ezúttal betegség miatt nem számíthatott a szakmai stáb, mellette a másik kimaradónk Bohács Sándor volt.

A találkozó első tíz perce szorosan alakult, végül 6-5-re nyertük ezt a periódust. Az elején ismét kapusunk volt a legjobbunk, igaz, ezúttal nem a Budakalászon parádézó Borbély Ádám, hanem Győri Kristóf védett, de ott folytatta, ahol poszttársa szombaton abbahagyta.

Továbbra is irányítottuk a mérkőzést, vezettünk hárommal is, a félidő hajrájára viszont megtorpantunk, a 24. percben üres kapus góllal vették át a vezetést az északiak (12-13), Pásztor István rögtön időt is kért. Ezt követően a hét a hat elleni játékot vettük elő, amelyből a helyzeteink megvoltak, de azokat rendre kihagytuk. A hibáinkat pedig könyörtelenül megbüntették a vendégek, és néggyel elhúztak a szünetre (14-18).

Az újrakezdés sem sikerült jól, percek alatt hétre nőtt a hátrányunk (14-21), továbbra is problémáink voltak a helyzetkihasználással, miközben sorra jöttek a Valur-gólok. Ebben a szakaszban Bognár Alex tartotta a lelket a csapatban, irányítónk szinte helyzet nélkül lőtte a gólokat, de ez akkor is csak arra volt elég, hogy lépést tartsunk.

Az utolsó negyedórára hatgólos hátrányban fordultunk, de akkor úgy tűnt, bekövetkezhet a rég várt fordulat, elkezdtünk zárkózni az izlandiakra, sorra jöttek a labdaszerzések, Csörgő Kristóf óriási sprintje, majd gólja után feljöttünk kettőre (27-29), Borbély hetesvédésével pedig tényleg reális esélyünk volt valami különlegeset végrehajtani.

Bő öt perccel a vége előtt Debreczeni Dávid piros lapot kapott, de így sem torpant meg a felzárkózásunk, az 58. percben Füzi Dániel góljával egyenlítettünk, természetesen akkor már talpon volt az egész aréna.

Az őrült végjátékban támadtunk a vezetésért is, ezzel az eséllyel nem éltünk, így az utolsó támadásunknál az egyenlítés volt a cél. Össze is jött a bravúros pontmentés, Csörgő harcolt ki (időn túli) büntetőt, amit Bujdosó Bendegúz váltott gólra: 33-33 lett a vége, ami tekintve, hogy mennyire mélyről jöttünk vissza, tényleg emberfeletti teljesítmény.

Az eufórikus csata után legközelebb az év utolsó hazai mérkőzésén a Ceglédet fogadják a srácok az Elek Gyula Arénában, az Európa-ligában pedig jövő kedden jön a folytatás, a férfi kézilabdázás meghatározó helyszíneinek egyikén, a Flens-Arénában a korábbi Bajnokok Ligája-győztes Flensburg ellen.