Tizenkilenc győzelemmel, egy döntetlennel és hat vereséggel zárta a 2024/25-ös bajnoki évadot az FTC-Green Collect férfi kézilabdacsapata, azt pedig már hetekkel a szezonzáró előtt tudtuk, hogy ez bizony – csaknem másfél évtized után – dobogós helyezést ér (LINK: ).  A K&H Liga bronzérme mellett még két sorozatban szerepelt az együttes, ám a sorsolással nem volt szerencséje: a Magyar Kupa negyeddöntőjében a Veszprém, az Európa-liga-selejtezőben a dán Silkeborg állította meg.

– Az utolsó meccs után elmondta az öltözőben, hogy ez az első érme edzőként. Játékosként persze volt jó sok. A mostani bronz milyen helyre került a gyűjteményben?

– Mivel nem nézek visszafelé, vagy megpróbálok nagyon keveset visszafelé nézni, a játékos-pályafutásom már inkább a köd homályába vész. A sport pedig egyébként is olyan, hogy felejtődik minden, ezért

nálam a legmagasabb polcon van a bronzérem, ez teljesen egyértelmű, hiszen az edzői pályafutás a lényeg, és az a jövő!

– A szezon során többször elhangzott, hogy talán ez a legerősebb Fradi, amellyel együtt dolgozhat. Miben volt jobb a csapat az előző két évhez képest?

– Az első és a második szezonban kettős terhelés volt végig, és a keret nem állt még készen rá szerintem. Nem feltétlenül erőnlétileg, hanem inkább fejben. Elkövettünk olyan hibákat, és akadtak olyan mélypontok, amelyeket szerintem, ha tapasztaltabb a csapat és én is, akkor el lehetett volna kerülni. Ez a harmadik idény abban nagyon különbözött, hogy csak a bajnokságra koncentráltunk, és látszik, hogy ha csak erre koncentrálunk, akkor be tudtuk bizonyítani, a legjobbak tudunk lenni a két BL-csapat mögött. Ez lesz majd a jövő nagy kérdése egyébként, hogy az elmúlt három év tapasztalatával a következő év kettős terhelését tudjuk-e jobban kezelni, mint korábban.

– A legtöbb meccs után elmondta, hogy a védekezés volt a kulcs. Viszont, ha a tabellára nézünk, azt látjuk, hogy sok gólt lövünk, de a közvetlen riválisokhoz képest sokat is kapunk. Egy kívülállónak ezt hogyan kell értelmezni?

– Úgy, hogy borzasztóan nagy támadásszámmal dolgozunk. Nagyon szeretem a modern kézilabdát, és a modern kézilabdában rejlő lehetőségeket, amit a gyors középkezdések biztosítanak. Látni kell, hogy ma a legjobb csapatok világon ezt maximálisan kihasználják, és hiába jó a védekezés és mellé lehet ötven százalékos kapusteljesítmény, elképzelhető, hogy harminc vagy akár harmincöt a kapott gólok száma. Mert ha van egy mérkőzésen hatvanöt-hetven támadás, az ezt abszolút megengedi. E tekintetben magasan felette vagyunk az NB I-nek, kivéve a két BL-csapatot természetesen.

– Korábban említette, hogy talán a Fradié a legjobb öltöző Magyarországon. Ez mennyit segít egy-egy szoros mérkőzésen, vagy olyan helyzetekben, amelyekben nagyon össze kell kapaszkodni?

– Ezt nehéz felmérni. Sokat gondolkoztam, hogy a nehéz pillanatokon ez átsegít-e, vagy mennyit tesz hozzá. Elég lenne-e csak egy profi öltöző, amelyben mindenki tudja a dolgát, de mondjuk nincsenek olyan baráti viszonyban? Alapvetően mindig arra jutok, és ezt látom folyamatosan apró jelekből, hogy csomó dolgot úgy oldanak meg, főleg támadásban, hogy egymás között előre megbeszélteket alkalmaznak. Érdekli őket, foglalkoznak vele, az egész közösség megköveteli mindenkitől, hogy tegyen bele minél többet szellemileg is ebbe a projektbe. Ne csak lejöjjön edzésre, és csinálja meg a dolgát, hanem tegyen bele mindent, ami a fejében van. Ebből jönnek ki egyre jobb dolgok, és ezért kell igazából valamivel kevesebbet foglalkozni a támadással, mert azt mindenki nagyon-nagyon szereti, és hatalmas sikerélmény a játékosoknak, amikor így az általuk közösen megbeszélt apróságok bejönnek.Az öltözővel kapcsolatban folyamatosan kapok visszajelzést arról is, hogy ha valaki esetleg nem úgy dolgozik, mert mondjuk előfordult ilyen az elmúlt fél évben. Nagyon ritka, de előfordul bizonyos okok miatt, akár személyes indokból, akár más miatt. Ilyenkor a többiek ezzel foglalkoznak, és próbálnak rajta javítani.

– Szembetűnő, hogy a rangadókon milyen jól teljesített a csapat. A közvetlen riválisok (Tatabánya, Balatonfüred, Győr) ellen a megszerezhető tizenkettőből tízet megszerzett. Ez döntötte el a bronzcsatát?

– Egyértelmű, hogy ez volt a legfontosabb, azon kívül pedig a stabilitás, amit a védekezés és a kapusteljesítmény adott. Magabiztosabban hoztuk a nálunk alacsonyabban rangsorolt csapatok elleni mérkőzéseket, a komlói összecsapást leszámítva a nehéz helyzeteket is sikerült megoldani. Ez pontokban is jelentkezett, a most megszerzett harminckilenc az eddigi legtöbb, az első évben harminchéttel maradtunk le a dobogóról. Most a rangadókra jobban fel tudtunk készülni fejben és hozzáállásban is.

– Ez volt az eddigi legsikeresebb szezon, de az eleje talán ennek volt a legrosszabb az Európa-liga búcsúval és a komlói meccsel. Akkor gondolta volna, hogy végül ez lehet a legsikeresebb?

– Nem igazán gondoltam ilyenkor ennyire előre, mert nem az évet tervezgetem, amikor ég a ház.

Egyáltalán nem gondolkoztam semmi ilyesmin, hanem nagyon kutattam, és próbáltam koncentrálni aránylag kevés alvással arra, hogy mi a fő probléma. Nézegettem az addigi mérkőzéseket, próbáltam okokat keresni, ilyenkor nagyon tevékeny az ember agya, de főleg az aktuális teendőkkel kapcsolatban. Meg kellett nyerni a következő meccset, meg az azt követőt, és így tovább.

– A Komló után a Tatabányát fogadta, és nagyon egyértelmű választ adott az együttes a kérdésekre. Az akkor sokat jelentett?

– Azt gondolom, igen, meglepetés is volt, és érdekes módon közben folyamatosan nagy feszültség volt bennem, annak ellenére, hogy nagyon simán alakult az eredmény. Hiába voltunk tizenkét gólos előnyben is, volt bennem egy olyan érzés, ami nem a magabiztosságot sugallta. A meccs mégis adott egy pozitív lökést, hogy igen, ezek is mi vagyunk, és elindultunk egy úton, egy jobb úton.

– Előttünk áll még néhány bejelentés a következő szezon játékoskeretével kapcsolatban, de azt azért elmondhatjuk, hogy a mag továbbra is együtt marad. Ez előnyt jelenthet?

– Igen, ez részint fontos, részint pedig a második szezonban is így volt, és az nem sikerült annyira jól, Igaz, abban a sérüléshullám és még sok minden más szerepet játszott. Biztosan számít majd valamennyit, hogy együtt maradunk, szerintem a kulcsposztokon nem gyengülünk, és van olyan pozíció, ahol akár erősödünk is.

– Egyetért azzal a kissé közhelyes állítással, hogy ezt a harmadik helyet nehezebb lesz megőrizni, mint amilyen megszerezni volt?

– A középmezőny erősödni fog, jobb lesz, mint tavaly, itt gondolok a Csurgó, Füred, Győr, Tatabánya négyesre.

Azt remélem, hogy ezzel párhuzamosan mi is erősödünk, pont amiatt, mert kevesebb csere lesz a játékosállományban,

talán jobban értjük egymást, könnyebb lesz a beilleszkedés az újaknak. A kettős terhelés miatt viszont egyértelműen sokkal nehezebb lesz. Brutális időszak jön október közepétől december elejéig, heti két meccs vár ránk, ráadásul nagyon jó csapatok ellen. Sorsolásfüggő, de két nagyon erős rivális biztos lesz az Európa-liga csoportunkban.

– Mennyit profitálhat a csapat az újabb magas szintű nemzetközi szereplésből?

– Egyénileg ez nagyon sok előrejutási lehetőséget kínál mindenkinek, az első Európa-liga évünkben is kiemelkedett pár ember, például Bognár Alex tudott olyat produkálni, ami lehetővé tette, hogy később külföldre igazoljon. Akkor fedezték fel egyébként nagyon sok játékosunkat, akiket elkezdtek nézegetni az ellenfelek. A menedzserek és az európai csapatok is jobban figyelnek az Európa-ligára, mint mondjuk a magyar tévé magyar bajnoki meccseire, ami nem csoda. A továbbjutás az egyértelmű cél kell, hogy legyen az első csoportból, a második kör pedig kétséges, attól is függ, hogy milyen állapotban érünk oda. Remélem, ahogyan legutóbb, jövőre is helyt tudunk majd állni!