A mostani évadban története során először szerepel nemzetközi kupasorozat csoportkörében férfi kézilabdacsapatunk – október elején már önmagában emiatt történelmivé vált az idény. De persze, azzal kezdődött csak el igazán az európai kaland, és az utolsó csoportmeccsünk előtt reális esély mutatkozott a legjobb tizenhat közé jutásra.

Kedd este a világsztárok sorával felálló német Flensburgon keresztül vezetett az út a nyolcaddöntőbe: úgy mentünk neki a találkozónak, hogy az esetleges pontszerzéssel biztos a továbbjutásunk, míg vereség esetén a PAUC-Benidorm meccsen múlik a sorsunk – a jobb gólkülönbségünk miatt elsősorban a franciák nagyarányú sikerével kerülhettünk rossz helyzetbe.

A vendégek legnagyobb sztárja, a svéd Jim Gottfridsson ugyan a vb-n elszenvedett kéztörése miatt nem utazott el Budapestre, de természetesen így is bivalyerős ellenfél várt ránk. A mi csapatunk is komoly veszteséget szenvedett ráadásul a közelmúltban, beállónk, Füzi Dániel a szombati, Telekom Veszprém elleni bajnoki hajrájában szenvedett vállsérülést, így ezúttal nem lehetett a csapat segítségére.

Az idény eddigi talán legnagyobb meccsére teljesen megtelt a Riz Levente Sportcsarnok, és az tovább dobott a hangulaton, amikor az első flensburgi támadásnál Ónodi-Jánoskúti Máté labdát szerzett, majd Bognár Alex bevágta a ziccert. Nem egészen négy perc után pedig tombolt a csarnok, Debreczeni Dávid góljával már 5-2-re vezettünk.

Az egész mérkőzést persze nem lehetett abban az extázisban végigjátszani, és ahogyan kezdtünk kijönni belőle, a Flensburg fokozatosan kapaszkodott vissza, és az első negyed óra végére utolért minket (9-9). Megtorpanásról azonban szó sem volt, nem sokkal később Ónodi-Jánoskúti találatával újra kettővel mentünk, és a félidő végére is sikerült megtartani ezt a különbséget (15-13). Talán még az eredménynél is fontosabb volt viszont, hogy a mutatott játék alapján is reménykedhettünk férficsapatunk történetének legnagyobb bravúrjában.

A második félidő ráadásul Lékai Máté és Nagy Bence góljával – a kettő között hatalmas Borbély Ádám-bravúrral – indult, így a meccsen először néggyel, majd öttel is vezettünk. Valamitől azonban megakadtunk, ziccerek sorát hibáztuk el, és a sorozatban jött hat német találat azt jelentette, hogy a meccsen először átvették a vezetést a vendégek (19-20). A több mint tizenegy perces gólcsendet Ónodi-Jánoskúti törte meg, de továbbra is kissé nyögvenyelős volt a támadójátékunk, és emiatt az utolsó bő öt percre mínusz hárommal fordultunk (21-24). A végén a hét a hat elleni játékkal próbáltuk meg a lehetetlent, és bár fél perccel a vége előtt kétgólos hátrányban voltunk, Nagy Bence, majd Bognár Alex utolsó pillanatban szerzett találatával meglett az egyenlítés, és a továbbjutást érő pontszerzés – a világ egyik legjobb csapata ellen (27-27).  

Így, bár a PAUC tíz góllal győzött, mi vagyunk ott a legjobb tizenhat között, és készülhetünk ismét egy korábbi BL-győztes, a francia Montpellier ellen.