Az élvonal másik fővárosi csapatához látogatott szombat este férfi kézilabdacsapatunk, ahhoz a PLER-hez, amely a legutóbbi hat tétmérkőzésén veretlen maradt. A pillanatnyi forma tehát a hazaiak mellett szólt, hozzátéve, hogy a szerdai kupameccsen már a mieink játéka is javult, nem is akármekkorát: kis híján kiütötték a hazai sorozatokban odáig százszázalékos Tatabányát. Az elmúlt hetek eredményeiről egyébként a csarnokban dolgozó műsorközlő is – mindkét csapat esetében – részletes tájékoztatást adott, a közelmútbeli egymás elleni találkozók kimenetelével (az elmúlt két évadban 4 meccs, 4 Fradi-győzelem) viszont már nem bajlódott.

A szombati összecsapásnak változatlan kerettel futottunk neki, vagyis Lékai Máté és Tóth Péter nélkül, a bajnokság alakulását tekintve azonban, hiányzók ide vagy oda, egész egyszerűen muszáj volt két pontot szereznünk. Motivált, azonnal nekünk ugró hazai csapatra számíthattunk, és nem is csalódtunk, szűk három perc alatt hármat lőtt a PLER, de az igazán jó startjukat mégis sikerült megakadályozni. A 12. percre aztán ennek ellenére három gólos hátrányba kerültünk, de Pásztor István időkérése után rendeztük a sorokat, és nagyobb baj nem lett belőle – olyannyira, hogy a 17. perc elején Ancsin Gábor találatával már egyenlítettünk (10-10).

Jobbátlövőnk egyébként, a Tatabánya elleni meccshez hasonlóan, megállíthatatlannak tűnt, hat gólt rámolt az ellenfél kapujába az első játékrészben. Az ő találataival, a felkeményedő védekezéssel, az időközben kapuba érkező Győri Kristóf védéseivel, egy szóval igazi csapatmunkával átvettük az irányítást, majd a vezetést is. A félidő hajrájában kissé váratlant húztunk azzal, hogy Horváth-Garaba Ádám érkezett az első hétméteresünkre, akadémistánk azonban nem szeppent meg, higgadtan a felső sarokba lőtt – így kétgólos Fradi-előnynek tapsolhatott a telt házas vendégszektor (15-17).

A fordulás utáni első helyzetünket és még futó emberelőnyünket ugyan nem váltottuk gólra, de nem is adtunk esélyt a hazaiaknak, hogy ledolgozzák az akkor még minimálisnak mondható hátrányukat. A védekezésünk tovább javult, a legtöbb PLER-támadás passzívig ment, elöl pedig eredményesek voltunk. A 42. percben a második üres kapus gólját is beívelte Győri Kristóf, kicsit később Kovacsics Péter talált be biztos kézzel – ezen a ponton plusz ötnél kifejezetten jól nézett ki ferencvárosi szempontból a találkozó (21-26).

Persze, a szezonban többször is megtapasztaltuk, hogy ilyenkor még nincs vége egy meccsnek, de ez a nap nem az a nap volt, amikor a csapat kienged vagy megtorpan. Fegyelmezett, jó játékkal fordultunk rá a hajrára is, amelyet már „csak” jól kellett menedzselnünk. Ezúttal ezt megoldották a fiúk, még akkor is, ha támadt egy kis zavar a végjátékban. A hazaiakban a hajrában már nem merülhetett fel a pontszerzés gondolata, értékes, végül a különbséget tekintve kicsit szoross, 33-31-es győzelmet arattunk.

Vasárnap pihenés, hétfőn viszont már utazás vár a csapatra, amely Kassel felé veszi az irányt, ahol kedd este a Melsungennel játszik az Európa-ligában.