Az FTC Kézilabda Akadémia csapatai számára is véget ért a 2025/2026-os idény első fele, sorozatunkból pedig megtudhatják, miként zajlott a munka a különböző korosztályoknál. Ezúttal U18-os lánycsapatunk félévet mutatjuk be, amely az előző szezonban feljutott az NB I/B-be, ezzel lehetőséget teremtve, hogy a másod- és harmadosztályban is indulhasson utánpótlás-együttesünk. A keret jelentősen kicserélődött, de könnyebbséget jelent, hogy az újak többségével dolgozott már együtt Grandpierre Judit vezetőedző.

– A 2009-esekkel régebben is dolgoztam, U14-ben voltam náluk edző, utána kerültem följebb, úgyhogy örültem, hogy visszakerülnek hozzám és újra velük dolgozhatok. A csapat ugyanakkor jelentősen átalakult az idény elejére, mert az akadémiára érkeztek újak, illetve régi játékosok is cserélődtek, de a magból már tavaly is volt, aki velünk dolgozott, és az U18-ban játszott.

A korosztály számára az egyik legnagyobb kihívást az NB II jelenti, amelyben a lányok először találkoznak a felnőtt kézilabdával.

– Mi eleve nem a saját korosztályunkban játszunk az utánpótlás-bajnokságban sem, hanem fölfele versenyeztetünk, hogy megfelelő impulzusok érjék a lányokat. Az NB II -ben a fizikalitás mellett már megjelenik az a rutin a pályán, amivel még nem találkoztak, és itt kezdjük el kijavítani az alaphibákat, valamint megszerezni a felnőtt bajnoksághoz szükséges tapasztalatot.

Ebben az életkorban a terhelés is megnő, de tudatos szakmai irány mentén.

– Az U18-as korosztályban már jelentősebb terhelést kapnak a lányok, erőnléti edzővel dolgozunk együtt, és az összes terhelést vele határozzuk meg. Mi az alap taktikai elemekre és a technikára helyezzük a hangsúlyt. Nálunk a legfontosabb a védekezés, és védekezés specifikus a képzési rendszerünk is.  Azt szeretnénk, hogyha ott minél több technikát el tudnának sajátítani, emellett pedig a játékosoknak az egyéni fejlődését és fejlesztését tekintjük a legfontosabb szempontnak.

A fiatal csapat teljesítményét ebben a korosztályban is nagy kilengések jellemzik még.

– Megvertük itthon a Vasast, amely idősebb nálunk, utána pedig az utolsó helyezett ellen mentettünk pontot, szóval nagyon fluktuál a teljesítmény, de sokszor elfelejtjük, hogy ők még gyerekek, rengeteg minden hat rájuk. Az iskola, a családtól való távollét, de egy-egy mondat vagy szó is akár egy hétre is mentálisan negatív irányba vihet el egy játékost. Emiatt fordulhat elő, hogy egy-egy már beépültnek hitt elem a következő héten újra bizonytalanná válik, van, amikor azt hisszük, léptünk egyet, aztán kiderül, hogy mégsem, és mindent elölről kell kezdeni.

Az U18-as bajnokság és az NB II eltérő célt szolgál.

– A kétezertízeseknek ez tanulóév, rutint és tapasztalatot kell szerezniük, hogy jövőre már ők legyenek a húzóemberek, mert a kétezerkilencesek mennek majd felfelé, és kiegészülnek jövőre a kétezertizenegyesekkel. Az NB II teljesen átalakult a tavalyihoz képest, négy csoportossá vált, ez azt jelenti, hogy csak az első helyezett juthat majd föl a csoportból. Mivel nagyon fiatalok vagyunk, ez egy gyakorló bajnokság lett nekünk tulajdonképpen, és olyan 2008-asok kapnak még lehetőséget, akik esetleg kevesebbet játszanak az U20-asoknál, az összes kétezerkilences és egy-két kétezertízessel egészülünk ki.  A Fradiban tényleg az a legfontosabb, hogy a gyerekek fejlődjenek, és aki nálunk van, az biztos, hogy játszani fog egy bajnokságban, mert nagyon fontos, hogy a gyerekeknek meglegyen a megfelelő terhelése, és ezt mérkőzéseken is be tudják bizonyítani.

Az elmúlt fél év egyik legfontosabb tanulsága a tempóváltás volt.

– Nagyon nagy sebességgel dolgozunk, megköveteljük, hogy a labdára indulás, a passzok, az átadások és a kapura lövések is nagy tempóban történjenek, ami sok hibalehetőséget hordoz. Azt szeretném, hogy ebben a félévben stabilizálódjon az állapotunk, és a magas tempó mellett egyre kevesebbet hibázzunk.