Mint korábban beszámoltunk róla, az U16-os korosztály első női világbajnokságán ezüstérmet szerzett a magyar válogatott, amelynek két ferencvárosi játékosa, Tarjányi Laura és Tóth Boglárka is fontos tapasztalatokkal gazdagodott Marokkóban. A magyar válogatott három győzelemmel zárta a csoportkört, majd az elődöntőben Kínát is legyőzte négy góllal. A fináléban Németország várt a mieinkre, amellyel ugyanez a korosztály nyáron a nyílt Európa-bajnokság döntőjében is összecsapott. Akkor a németek tizenkét góllal nyertek, a világbajnoki fináléban viszont sokkal szorosabb mérkőzést játszottak a csapatok.

– Az Eb-döntő után nyilván szerettünk volna revansot venni, sajnos ez nem sikerült, de úgy érzem, most sokkal jobban játszottunk – idézte fel a döntőt Tarjányi Laura, aki tizenhét gólt szerzett Marokkóban. – Úgy álltunk neki a mérkőzésnek, hogy nincs veszítenivalónk, és szerintem a németek is érezték, hogy veszélyesek lehetünk rájuk. Az első félidőben nagyon jól kezdtünk, a második játékrész elején viszont nem találtuk azt a játékot, amellyel át tudtuk volna törni a védelmüket. Irányítóként én is azt éreztem abban a szakaszban, hogy nehezen találjuk a megoldást, így kialakult az a négygólos különbség, amely végül sajnos a lefújásig megmaradt.

A ferencvárosi játékos szerint a csapat a torna elején még kereste a ritmusát, de a mérkőzések előrehaladtával egyre jobban alkalmazkodott a körülményekhez. A világbajnokságon ugyanis több, a megszokottól eltérő szabályt is kipróbáltak. Nem lehetett kapust lehozni egyáltalán, így az emberhátrány támadásban is valós hátrány volt, cserélni is csak labdabirtoklás esetén lehetett, a mérkőzéseken pedig waxmentes labdát használtak.

– Az elején nagyon furcsa volt megszokni ezt az egészet. Új volt a labda, a szabályok is mások voltak, és nehéz volt hozzászokni, hogy nem lehetett lehozni a kapust, illetve emberhátrányban is másképp kellett támadnunk. Összességében azonban sikerült alkalmazkodnunk, és szerintem jól megoldottuk ezt a feladatot. Nekem különösebb problémát nem okoztak az új szabályok – mondta Laura.

A csoportkörben aratott győzelmek ellenére Laura úgy érezte, maradt még bennük hiányérzet. A magyar válogatott mindhárom csoportmérkőzését megnyerte, gólkülönbsége azonban elmaradt a későbbi elődöntős ellenfél Kínáétól, amely fölényes győzelmeket aratott a csoportjában.

– Nem mondanám, hogy annyira könnyű ellenfelekkel kezdtünk, és nekünk is döcögősen indult a világbajnokság. Úgy érzem, a csoportmérkőzéseket több góllal is megnyerhettük volna, de Kína nagyon gyors kézilabdát játszott, és szinte minden ellenfelét húsz-harminc góllal győzte le. Emiatt volt bennem egy kis hiányérzet, de a kínaiak ellen már sokkal jobban koncentráltunk, mindent megtettünk, amit a stáb kért tőlünk, és sikerült is nyernünk.

A döntőben végül nem sikerült megszerezni az aranyérmet, de összességében nagyon elégedett volt Laura az elért eredménnyel.

– Egészen a lefújásig harcoltunk, próbáltunk mindent beleadni, és nyilván volt bennünk egy kis keserűség az elveszített finálé miatt. Másnap felkelve viszont nagyon büszke voltam az egész csapatra, és még mindig hihetetlen belegondolni, hogy a világ második legjobb csapata lettünk. Nagyon jó élmény volt a világbajnokság, más kultúrákból érkező csapatok ellen játszhattunk, és sok új tapasztalatot szereztünk.

A magyar válogatott másik ferencvárosi játékosa, a huszonkét gólig jutó Tóth Boglárka számára különösen nagy élményt jelentett a marokkói torna, hiszen ez volt a válogatottal az első világeseménye teremkézilabdában, és a nemzetközi mezőny sokszínűsége miatt is sok tapasztalatot gyűjtött.

– Nagy megtiszteltetés volt, hogy itt lehettem a csapattal a világbajnokságon. Nagyon érezhető volt, hogy minden csapat más-más kézilabda-kultúrából érkezik. Mindenkinek más volt a játéka, ehhez kellett a lehető legjobban alkalmazkodnunk, de szerintem ezt sikerült megoldanunk. A Guinea elleni nyitómeccsre például nem igazán tudtunk felkészülni az ellenfélből, rögtön beleugrottunk az első mérkőzésbe. Az utána következő találkozókra viszont már tudtunk videózni az ellenfelek vb-s meccseiből. Az új szabályokhoz szerintem is könnyen alkalmazkodtunk, bár a torna végére már hiányzott a wax, főleg, amikor izzadt a tenyerem.

Boglárka számára a torna nemcsak a nemzetközi tapasztalatszerzésről szólt, hanem arról is, hogy a megszokott szerepkörétől eltérő feladatban próbálhatta ki magát. A Paraguay elleni mérkőzésen például balszélsőként kapott lehetőséget, noha korábban nem igazán játszott ezen a poszton.

– Az edzői stáb a mérkőzés előtt jelezte, hogy balszélsőként kellene játszanom. Úgy voltam vele, hogy ott is meg kell oldanom a feladatomat, védekeznem kell, és ha úgy adódik, indulhatok, illetve befejezhetem a támadást. Előtte igazából nem nagyon voltam szélső.

Boglárka szerint elsősorban védekezésben kellett volna javulniuk a döntőben.

– A németek ellen szerintem a védekezésünkben volt a legnagyobb probléma, csapatként nem tudtuk megállítani őket. Mindig találtak egy olyan helyet, ahol be tudtak menni, ezen pedig dolgoznunk kell, hogy a jövőben meg tudjuk oldani. Én is és a csapat is az elejétől hitt abban, hogy sikerülhet, de nem éreztem különösebb nyomást magamon. Csak arra koncentráltam, hogy játsszak egy jó meccset, és mindent beleadjak, ami bennem van. Szerintem ez sikerült is.