Jenővári István-díjjal tüntette ki a Magyar Kézilabda Szövetség két utánpótlásedzőnket, Kende Pétert és Kiss Györgyöt. Az elismerést azok a szakemberek kapják, akik meghatározó szerepet játszanak egy később felnőttválogatott szintig jutó játékos pályafutásának kezdeti szakaszában – jelen esetben Imre Bence fejlődésében.

Kende Péter már egészen fiatalon felfigyelt Imre Bence tehetségére, és úgy emlékszik vissza, hogy már az első időszakban is kiemelkedett társai közül.

– Már akkor látszódott, hogy extra képességei vannak. A játékértése, a gyorsasága egyértelműen kiemelte a többiek közül. Egy nagyon jó „egyvelege” volt a családi hátterének: édesanyjától, Kökény Beatrixtól a játék iránti érzéket, édesapjától, Imre Gézától pedig a nyugodtságot, higgadtságot hozta magával.

Korábbi edzője szerint nemcsak tehetségben, hanem hozzáállásban is különleges volt, ami már fiatalon megmutatkozott a mindennapi munkában.

– Nagyon könnyű volt vele dolgozni, mert mindig elvégezte a munkát, sőt sokszor még többet is, mint amit kértünk. Soha nem spórolt az energiával, és ez hosszú távon meghozta az eredményét. Rendkívül erős korosztályhoz tartozott, több olyan játékossal játszott együtt, akik később NB I-es szintig jutottak.

A szakember számára a díj nagy megtiszteltetés, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a sikerhez a játékos elhivatottsága is elengedhetetlen.

– Természetesen nagy elismerés ez, nagyon örültem neki, ugyanakkor mindig azt mondom, hogy elsősorban a játékos kell hozzá: Bence az a típus volt, aki igazán akarta ezt az egészet. Az edzők segítik az utat, de az akarat a gyerekből jön. Nem feltétlenül a fizikai adottságai miatt volt különleges, hanem a gyorsasága, a higgadtsága és a döntései miatt. Már akkor is nagyon kevés hibával játszott, és sok mindenben előrébb járt a koránál.

Kiss György tizenöt éves korától dolgozott együtt Imre Bencével, és úgy látja, hogy bár a tehetség korán megmutatkozott, ilyen szintű pályafutást előre nem lehet biztosan megjósolni.

– Fiatalon lehet látni, hogy ki tehetséges, de azt, hogy valaki meddig jut, nagyon nehéz megmondani. Bencénél lehetett sejteni, hogy magas szintre eljut, de hogy ilyen gyorsan válogatott szintig, majd egy topcsapatig, az már egy külön történet. Ehhez leginkább tehetség és munka, illetve talán egy kis szerencse is kellett.

Kiss György szerint edzőként mindig különleges élmény olyan játékosokkal dolgozni, akik később magas szintre jutnak, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a tehetség önmagában nem elegendő.

– Nagyon jó korosztály volt, ezek a játékosok igazán játszották a kézilabdát, szinte „így születtek”, játékértéssel. Több tehetséges játékos játszott együtt, például Prainer Viktor, Kiss Bence, aki most visszatér hozzánk, vagy Ónodi-Jánoskúti Máté, ők egy brigádot alkottak. Biztos számított Bencének az is, hogy Máté játszott mellette, és tömte labdákkal. Ha olyan jobbátlövője van, aki “háttal” játszik neki, sokkal nehezebb dolga lett volna. Jó érzés visszagondolni arra, hogy ilyen játékosokkal dolgozhattam, és hogy valamilyen szinten részese lehettem ennek az útnak. Bencét tizenöt éves korában hoztam fel, szoktam is mondani, hogy akkor 55 kilós volt, de már akkor látszott, hogy komoly lehetőségek vannak benne.

Imre Bence pályafutását lépésről lépésre építette fel, és minden szinten megállta a helyét.

– Szépen haladt előre a ranglétrán: korosztályos szintről az NB II-be, majd az NB I/B-be, aztán az NB I-be. Mindig alkalmazkodott az új kihívásokhoz, és meg tudta ugrani a következő lépcsőt. Ebben a hozzáállása, a szorgalma és a családi háttere is nagy szerepet játszott.

Edzőink munkájához és az elismeréshez is szívből gratulálunk!