Kézilabda-akadémiánk fiúcsapatai kezdték a hétvégi meccsdömpinget, elsőként a fiatalabbak voltak érdekeltek az U15-ös gyermekbajnokság felsőházában, a budakalászi fordulóban. Előbb a házigazdák ellen arattunk nyolcgólos sikert, majd tizenöt góllal legyőztük a Kistarcsát is, így a csapat tíz forduló után továbbra is vezeti a csoportját, két ponttal megelőzve a második helyezett ASI együttesét.

Az U16-osok az Elek Gyula Arénában fogadták a Tempo KSE együttesét. A találkozó elején kissé álmosan kezdtünk, a vendégek igyekeztek gyorsan kézilabdázni, és bár végig közel maradtak, irányítottuk a találkozót, a szünetre pedig kétgólos előnnyel mehettünk (18–16). A fordulás után teljesen más arcát mutatta a csapat: feljavult a védekezés, több labdát szereztünk, a gyors lerohanásokból pedig könnyű gólokat szereztünk. A második félidőben fokozatosan nyílt az olló, már nem engedtük vissza a Tempót a mérkőzésbe, így végül magabiztos, 43–28-as győzelmet arattunk. A stabil védekezés mellett támadásban is hatékonyak voltunk, 65 lövésből 43 gólt szereztünk. A Keleti csoportban U16-os csapatunk ugyanannyi pontot gyűjtött eddig, mint a listavezető Pick Szeged, és csak rosszabb gólkülönbsége miatt áll a tabella második helyén.

– Szerintem az egyetlen probléma az volt, hogy nagyon álmosan kezdtünk, hozzá kellett szoknunk a gyorsasághoz és magához a mérkőzéshez – nyilatkozta a tizenkét lövésből kilenc gólig jutó Bánlaki Marcell. – Hiába volt nyögvenyelősebb az első félidő eleje, így is előnyben voltunk a szünetben, az öltözőben pedig az hangzott el, hogy sokkal nagyobb tempót kell mennünk. Szerettünk volna nagyarányú győzelmet aratni, hogy ezzel is üzenjünk a többi csapatnak a bajnokságban. Úgy éreztem, összességében rendben voltam, bár az első félidőben még kerestem a ritmust, aztán elkezdtem ráérezni a kapusokra és a mérkőzés tempójára is. A fordulás után szerintem elsősorban a védekezés döntött: sokkal keményebben védekeztünk, és többször is csapdáztuk az ellenfelet.

A következő nagy erőpróba a női NB I/B-ben következett, amelyben az Eszterházy SC érkezett hozzánk. A vendégek a feljutásra pályáznak, és eddig a szezonban mindössze egyetlen pontot veszítettek, azt is az MTK ellen. Ennek ellenére lendületesen kezdtük a mérkőzést, fej fej mellett haladt a két csapat, a félidő során hatszor is változott, hogy éppen ki vezet. A játékrész hajrája Illés Márton együttesének sikerült jobban, így kisebb meglepetésre, de teljesen megérdemelten kétgólos előnnyel mehettünk pihenőre. A második félidő elején sem tűnt úgy, hogy elfogyott volna a lendület:csapatunk tartotta előnyét, és hat perccel a vége előtt Szeibert Anna góljával még két góllal vezettünk. Találkozó hátralévő részén azonban összesen egy gólt szereztünk, az egriek pedig rutinosabban oldották meg a kulcsszituációkat, és végül 31–30-ra megnyerték a találkozót. Pontot nem sikerült szereznünk, de a mutatott játék, a küzdeni akarás és a hozzáállás nagyon előremutató volt a bajnokság egyik legerősebb csapata ellen. A női U20-as csapat így jelenleg tizenkettedik a női NB I/B-ben.

– Nagyon nagyot küzdöttünk csapatként és egyénileg is – nyilatkozta szomorúan a mérkőzés után a háromgólos Ács Emese. – Nehéz megszólalni, mert azt éreztem, hogy végig vezettünk, és a kezünkben volt a meccs, a végjátékban fogyott el valami. Ott kijött, hogy a rutin náluk volt, de Egerben visszavágunk, és le is fogjuk őket győzni. Hetek óta készültünk erre a meccsre, mert tavaly is, tavalyelőtt is szoros találkozókat játszottunk velük, és tudtuk, hogy egy nagyon jó csapatról van szó. Erre a meccsre viszont tényleg nagyon egyben voltunk, a kispad, a pályán lévők, sérültek a lelátón – egyszerűen egyként dolgoztunk, és a legfontosabb az volt, hogy mindenki elhitte, hogy ez meglehet. Ahhoz, hogy egy feljutásra esélyes csapat ellen így tudjunk játszani, kellett, hogy támadásban és védekezésben is extrát hozzunk, úgyhogy le a kalappal a lányok előtt. Szerintem rengeteget tudunk továbbvinni ebből a hatvan percből, ha az Eger ellen ilyen meccset tudtunk játszani, akkor a tabellán mögöttük lévő csapatokat is meg tudjuk szorongatni, sőt, le is tudjuk győzni.

A hétvégén az U18-as női csapat a Siófok ellen lépett pályára idegenben az NB II-ben. Már a mérkőzés elején látszott, hogy jó ritmust kaptunk el, a vezetést a hatodik percben vettük át, és onnantól kezdve ki sem engedtük a kezünkből. A félidőben háromgólos előnyben voltunk (14–11), a második játékrészben pedig egy hétperces, 7–0-s sorozattal eldöntöttük a találkozót, és végül 32–22-es győzelmet arattunk. Grandpierre Judit csapata sikerével maradt a negyedik helyen a csoportban, a harmadik Csepel három, a listavezető SZISE pedig négy ponttal áll előttünk.

A hét zárásaként az NB I/B-s férfi U20-as csapatunk a listavezető Veszprém Handball Academy ellen lépett pályára, és igazi akadémiai rangadó kerekedett a mérkőzésből. Az első félidőt jobban kezdtük, a játékrész nagy részében nálunk volt az előny, sőt egyszer négy góllal is vezettünk. A félidő hajráját a Veszprém nyerte, így a szünetben döntetlen volt az állás (15–15).A második félidő első fele is szorosan alakult, felváltva vezettek a csapatok. A hajrában volt egy közel hatperces gólcsendünk, ezt kihasználta a listavezető, és olyan előnyt alakított ki, amelyből már nem tudtunk felállni, így a vendégek 33–29-re megnyerték a mérkőzést. Az első negyvenöt percben teljesen eltüntette a tabellán látható különbséget Kiss György csapata, amely jelenleg a tizenharmadik helyen áll, és csupán rosszabb gólkülönbsége miatt van a tizenkettedik Mezőkövesd mögött.

– Attól még, hogy ők vezetik a tabellát, abszolút nem feltett kézzel mentünk bele a meccsbe – értékelt a hat gólig jutó Mészáros Márk, aki hosszú sérülés után a második mérkőzését játszotta. – Mindkét együttes ifi csapat, nagyjából ugyanazt a rendszert játsszuk, szóval nem volt annyira idegen az egész. Hatalmasat küzdöttünk, hajtottunk, nem akartuk, hogy elmenjen a mérkőzés, de a végén kijött a különbség a két csapat között. Azt éreztem, hogy intenzitásban, védekezésben végig ott voltunk, viszont a támadásban a végére elfogyott egy kicsit az ötlet. Nagyon meghúztuk a támadásokat, ez rengeteget kivett belőlünk az utolsó percekre, már mozogni is alig bírtunk, és ahogy fogyott az oxigén, támadásban rossz döntéseket hoztunk, megakadt a játék. Ez a második meccsem volt a visszatérésem után, nagyon kellemetlen volt ez a hosszú kihagyás, mert mindenem a kézilabda. Próbáltam kihasználni a helyzetet, volt időm átgondolni a dolgokat, rengeteg meccset néztem, mindenféle bajnokságból, jöttem szurkolni a csapatnak, és összeraktam, mit várok el magamtól. Dolgoztam végig a rehabilitáció alatt is, kondiztam, erősítettem mindenemet, hogy minél inkább elkerüljenek a sérülések a jövőben, most pedig teljes lendülettel megyek bele az évbe.