2020. július 12.
1978: a Fradi és az Elek család első nemzetközi aranya
Elek Gyula 600. mérkőzése, az iskola miatt elmulasztott KEK-elődöntő, és köszönet a Vasasnak.

Sokszor, sok helyen szó esik arról, hogy a Ferencváros női kézilabdacsapata Európa legjobbjai közé tartozik, de ilyenkor legtöbbször csak a jelenre gondolunk. Pedig, ha hozzátesszük, hogy milyen tradíció és mennyi siker „rejtőzik” a szakosztály eddig megélt hetven évében, akkor még magasabb polcra helyezhetjük az FTC-t. Hiszen kevés klub tudhat magáénak a miénkhez hasonló történelmet, erre pedig igenis büszkének kell lennünk, és kötelességünk ápolni az emlékeket. Épp ezért korabeli beszámolók, tudósítások, fényképek és videók segítségével felidézzük a legnagyobb nemzetközi sikereket, azokat a sorozatokat, amikor az aktuális csapatunk legalább a döntőig eljutott.

A kézilabdázóink nemzetközi kupasikereit felidéző sorozatunk első részében az 1971-ben, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában elért ezüstéremről olvashattak számos izgalmas részletet, ezúttal pedig hét évvel későbbre, 1978-ba kalauzoljuk el szurkolóinkat!

Ekkor a története második kiírását élő Kupagyőztesek Európa-kupájában indulhatott női kézilabdacsapatunk, miután 1977 februárjában megnyerte a négyes körmérkőzéses rendszerben kiírt Magyar Kupát a Vasas előtt. Az angyalföldiek felülmúlása önmagában is óriási fegyverténynek számított egyébként, hiszen akkoriban a Vasas egyeduralkodó volt Magyarországon: 1972 és 1985 között kilencszer lett kupagyőztes és tizenháromszor bajnok.

A bravúr továbbá megteremtette a lehetőséget a KEK-ben való szereplésre.

„Akkoriban a bajnokságban mindig ott volt a dobogón a csapat, de – amennyire emlékszem –, az aranyéremre nem igazán volt esélyünk, a Vasas nagyon erős volt – mesélte a még ma is a Ferencváros utánpótlásában dolgozó korábbi kapusunk, Fiedler Adrienn, aki 1978-ban feltörekvő fiatalként már a felnőttekkel edzett. – Nem emlékszem pontosan, hogy milyen célkitűzéssel indultunk neki a KEK-nek, de arra igen, hogy éreztük, ez komoly esély arra, hogy jó eredményt érjünk el.”

A kezdet mindenesetre tükörsimára sikeredett, és ez kellően megadta az alaphangot – 1978. január 22-én a címlapján számolt be arról a Népsport, hogy „Biztos előnyt szerzett az FTC”. Az Admira Wien elleni összecsapás helyszínéül szolgáló Körcsarnok zsúfolásig telt, pedig előzetesen is sejthető volt, hogy a bécsiek legfeljebb az áldozat szerepét tölthetik be. Ennek ellenére a korabeli beszámoló szerint a hangulat remek volt, „még javában az öltözőben voltak a csapatok, amikor a közönség már nagyban énekelt, „szurkolt”. (…) A találkozó megkezdésével aztán a hangulat még jobban fokozódott.”

Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy az osztrákok első támadásuknál kiharcolt hetesét Berzsenyi kivédte, majd a társak komoly gólparádéba kezdtek. A tizenötödik percben már 9-0-ra vezetett a Fradi, a szünetben pedig 14-2-re. A második félidőben a mieink tulajdonképpen már csak a közönségnek játszottak – írta a sportnapilap –, arra törekedtek, hogy minél szebb gólokat érjenek el, és jó néhány gól valóban parádésra sikerült. A 25-5-ös végeredmény garantálta, hogy az egy héttel később esedékes visszavágón a továbbjutás már nem foroghat veszélyben. Nem is forgott, Csulikné a budapesti nyolc gólja mellett ezúttal hétszer vette be az ellenfél kapuját, a csapat 27-9-re győzött, összesítésben pedig 52-14-re múlta felül a bécsieket.

Huszonnyolc gólos sikerrel ünnepelt Elek Gyula a 600. meccsén

A legjobb nyolc között a sorsolást február 1-jén tartották, a mieinkhez a francia kupagyőztes Bordeaux-t húzták ki – vagyis az akkori erőviszonyokat ismerve különösebben nem lehetett elégedetlen a szakvezetés. Az odavágóra február 26-án került sor, és a játékosaink az első körhöz hasonlóan a negyeddöntőben is már az első meccsen lezárták a párharc legfontosabb kérdését. A kezdődobást kisebb ünnepség előzte meg, ugyanis a hatszázadik bajnoki és kupameccsén dirigálta a csapatot a vezetőedző, Elek Gyula. A játékosok igyekeztek is kiszolgálni trénerüket, akinek nem sok izgulnivalója maradt: már az első félidőben tizenhárom gólos előnyt épített a Ferencváros, a fordulás után pedig még nagyobbra hízott a különbség. A huszonnyolc gólos sikerből (39-11) Takácsné tizenegy, míg Csulikné kilenc góllal vette ki a részét. A Fradi története során ezt megelőzően sohasem dobott még ilyen sok gólt hivatalos mérkőzésen. A franciaországi visszavágó valamivel szorosabb lett, de a „csupán” tizenegy gólos vereségben sem lehetett sok öröme a hazaiaknak – 25-14-re nyertek a mieink.

Az elődöntő aztán már hozott izgalmakat! Az összecsapás előtt Elek Gyula egy ízben saját szemével mérte fel az ellenfelet, az Inter Bratislavát, és a tapasztalatai alapján úgy nyilatkozott, hogy a két meccs alapján továbbjutást vár csapatától. Ezzel együtt az odavágón talán egy szoros vereséggel is kiegyezett volna, hiszen három alapemberét is nélkülöznie kellett: Takácsné, Tavaszi, valamint – figyelem! – az iskolai elfoglaltsága miatt otthon maradt Oszwald sem játszhatott Pozsonyban. Vezetőedzőnk arra hívta fel övéi figyelmét, hogy elsősorban pozíciójátékra törekedjenek, mert a csehszlovák fal igen magas játékosokból áll.

A kért taktikát tartalommal is sikerült megtölteni, ahogyan az az 1978. március 22-én megjelent helyszíni tudósításból kiderült. Bejátszásokra nem is igazán került sor, mert a kitűnően játszó Lelkesné jóvoltából sikerült úgy megkeverni az Inter védelmét, hogy átlövésekből is rendre gólt szereztünk. A hatékony támadójáték ellenére a gyenge védekezésünk miatt az első félidő után a hazaiak álltak jobban egy góllal, de ez megteremtette az előrelépés esélyét. Érezte a csapat, ha a védekezést sikerül javítani, akkor az odavágóról is előnnyel térhet haza. A második játékrészben, ahogyan reméltük, jobb lett a hátsó falunk, a kapus, Berzsenyi is remekül védett ebben az időszakban, a pozsonyiak majd negyed órán keresztül nem is tudtak akciógólt szerezni, csak hetesből találtak be, de eddigre négy gólos hátrányba kerültek. Az utolsó percek ezzel együtt is a hazaiak felzárkózását hozták, s végül csak egy gól maradt a Fradi-előnyből, de az eredmény mellett a meccs összképe is azt vetítette elő: női kézilabdacsapatunk közel került a KEK-döntőhöz.

A visszavágóra csordultig megtelt a Körcsarnok, és fergeteges „FTC! FTC!” buzdítás fogadta a csapatokat – számolt be róla a Népsport. A Pozsonyban hat kísérletéből hatszor eredményes játékmestert, Lelkesnét külön emberfogással próbálta kikapcsolni ellenfelünk, de ez nem lepte meg a mieinket, sikerült már a meccs elején megragadni az előnyt. Az első félidő közepén már négy, összesítésben pedig öt gól volt az előny, amikor a vendég edző, Vladislaw Gross belátta, hogy nem működik a taktikája. Visszarendelte Lelkesnéről Boledobicovát, hatos fallal védekezett, de ezzel is csak annyit ért el, hogy nem nőtt tovább a különbség. A szünetben Elek Gyula nem kertelt, kijelentette az újságíróknak: „Nyugodtan kell játszani, már nem veszíthetünk. Lényeges, hogy a védekezésnél játékosaink a beállósok elé verekedjék magukat, hiszen akkor nem lehetne őket olyan sokat foglalkoztatni. Ki kellene lépni a remek formában lévő Zemanova elé is.” Az intelmeket alighanem játékosai is megkapták, mert sikerült javítani a hibákon, az előnyünk meg tovább nőtt – a második játékrész elején végérvényesen eldőlt a továbbjutás kérdése. A 40. percben volt először tíz gól a két csapat között, a pozsonyiak lélekben feladták a küzdelmet és 21-11-nél ért véget az összecsapás. A lefújást követően a vezetőedzőnk higgadtan és tömören értékelt: „Úgy érzem, megérdemelten jutottunk a döntőbe.”

Köszönet a Vasasnak

A fináléra 1978. április 23-án került sor, méghozzá Budapesten. A helyszín érdekessége, hogy ebben az évben mindkét női nemzetközi kupa döntőjében magyar-német párharcot rendeztek, s mert a BEK-ben Berlint jelölték ki a TSC Berlin – Vasas meccs helyszíneként, az etika úgy kívánta, hogy a KEK-ben a magyar fővárosban rendezzék a Fradi-Lipcse találkozót.

A szurkolók köszönték szépen a lehetőséget, és színültig megtöltötték a Körcsarnokot, zöld-fehér zászlóerdővel fogadták a kedvenceket, illetve az ellenfelet, az utóbbi évek egyik legjobb női klubcsapatát.

A kezdés előtt Elek Gyula a szokásosnál is idegesebb volt, érezte, hogy óriási siker elérésére van most lehetőség.

„Jobban ver, mint szokott – mutatott a szívére a pálya szélén. – Nem akármilyen 50 perc áll előttünk. Ha sikerül kizökkenteni a Leipziget a szokásos ritmusú támadójátékából és Kretzschmart is ki tudjuk kapcsolni, akkor…”

A beszámoló szerint a mondatot nem is fejezte be a legendás mester, bezzeg kollégája, Klaus Franke szemrebbenés nélkül kijelentette: „Mi győzünk. Ismerjük az FTC-t, úgy érzem, jobbak vagyunk.” A két csapat eddigi története valóban a németek sikerét ígérhette: kilencszer találkozott az FTC a kétszeres BEK-győztes Leipziggel, és hatszor az NDK-beli klub győzött.

Na, de ekkor!

A Ferencváros és az Elek Család első nemzetközi aranya

Elképesztően izgalmas mérkőzést hozott a finálé. A mieink első támadásánál rögtön kiderült, hogy a németek az egyik legjobbunkat, Lelkesnét külön emberfogóval próbálják semlegesíteni. Ezt látva két lehetőség maradt: vagy gyors keresztmozgással és elzárásokkal „szabadítják ki” a társak az irányítót, vagy valaki más átveszi Lelkesné szerepét. Az utóbbi valósult meg, méghozzá Csulikné jóvoltából, aki mindent magára vállalt. Hiába az ő remeklése, a 12. percben 4-2-re vezettek a lipcseiek, s bár egyenlítettünk, a vezetést nem tudtuk átvenni. Fej-fej mellett haladtak a csapatok, de rendre vendég előnnyel, mígnem a második játékrészben a közönség még rátett egy lapáttal a szurkolásra. A 35. percig kellett várniuk arra, hogy a második perc után újra ferencvárosi vezetésnek örülhessenek (14-13). Ezt követően egyszer még egyenlített riválisunk, de 41., a 43. és a 46. percben is gólt szereztünk – Lipcse meg közben képtelen volt betalálni.

Sokan már dörzsölték a tenyerüket, de a németek nem adták fel, két perccel a vége előtt egyre zárkóztak. Drámai percek jöttek így a végére egészen addig, mígnem 20 másodperccel a lefújás előtt Tavaszi ügyes és mindent eldöntő gólt ért el, a Lipcse időntúli hetessel már csak kozmetikázni tudott. Felhőtlen volt az öröm, a szurkolók sokáig ünnepelték a zöld-fehér győzteseket, miközben a játékosok az IHF elnökétől átvették a kupát.

„A hazai környezet döntött, a szurkolás, a buzdítás szárnyakat adott az FTC-nek” – mondta a vendégek edzője, és ez talán még annál is árulkodóbb, hogy Elek Gyula is kiemelte a fradisták szerepét.

„Sokat jelentett a hazai pálya. Ha a Vasas nem jut el a BEK-döntőig, lehet, mi sem játszhattunk volna itthon – mondta a boldog szakember, majd kiemelte a csapategységet is, amelynek köszönhetően az addigra már több mint kétszázszoros válogatott Waltraud Kretzschmart sikerült egy gólon tartani. „A Ferencváros kevesebb nagy játékos-egyéniséggel rendelkezik, és – mit tagadjuk – valamivel gyengébb, mint a Leipzig, mégis megszerezte a győzelmet.”

A Ferencváros az első magyar klubcsapat a kézilabda történelmében, amely nemzetközi kupát tudott nyerni, így nem is csoda, hogy Népsport a beszámolójában megjegyezte: „A KEK-győzelem nemcsak az FTC, hanem a magyar kézilabdázás nagy sikerét is jelenti.”

A mérkőzések jegyzőkönyve:

FTC—Admira Landhaus Wien 23-5 (14-2)
1978. január 21., Körcsanok, 1500 néző. Vezette: Davidov, Nenov (mindkettő bolgár).
FTC: Berzsenyi —TAVASZI 3, Csiha 6, Csajbokné 2, CSULIKNÉ 8, Lelkesné 3, Takácsné 3. Csere: Tőkéné, Rácz, Kunstárné, Szalai, Zwickné. Edző: Elek Gyula.
Admira Landhaus Wien: Simon — Zehetner 1, Krug 1, Kolb, Emerling, Palme 2, Dienst. Csere: Postel 1, Bindar, Kossek. Edző: Gertraude Krug.

Admira Landhaus Wien - FTC 9-27
1978. január 28., Bécs
FTC: Berzsenyi - Takácsné 5, Csulikné 7, Csajbókné 1, Lelkesné 4, Csiha 4, Tavaszi 6.
Csere: Kunstárné, Rácz, Tőkéné, Zwickné, Nemere.

 

FTC-Bordeaux 39-11 (18-5)
1978. február 26., Körcsarnok, 1500 néző. Vezette: Kypson, Rybar (mindkettő csehszlovák).
FTC: Berzsenyi – Tavaszi 5, Csajbokné 2, Lelkesné 4, Takácsné 11, Csulikné 9, Csiha 4. Csere: Kunstárné, Zwickné 1, Rácz 3, Szalai.
Edző: Elek Gyula
Bordeaux: Dubos – Battles 1, Servay 2, Cassoux, Carre 4, Ottenwalter 2, Lambeye 1. Csere: Lavassen 1, Fontana, Lamothe.
Edző: Christine Carre.

EC Bordeaux - FTC 14-25
1978. március 3., Bordeaux
FTC: Berzsenyi - Zwickné 1, Csulikné 6, Rácz 3, Lelkesné 7, Csiha 3, Csajbókné 3. Csere: Oszwald 2, Kunstárné, Lengvári, Fiedler, Szalai.

Inter Bratislava – FTC 19-20 (11-10)
Pozsony, 1000 néző. Vezette: Jeziorny, Arciszewszky (mindkettő lengyel)
Inter Bratislava: Datinská — Boledovicová 2/3, Paulasová 2/2, KUPCSIKOVA 5/5, Zemanová 0/3, PAVLASOVA 6/7, Fobcsingerová 2/2.
Csere: Pálkovicsová 2/2, Csevelová, Orsulová, Maholaniová.
Edző: Vladislaw Gross.
FTC: Berzsenyi — Zwickné 0/1, Csulikné 9/18, Csajbókné 0/2, LELKESNÉ 6/6, Rácz 1/1, CSIHA 4/8.
Csere: Nemere.
Edző: Elek Gyula

 

FTC —Inter Bratislava 21-11 (11-5)
Körcsarnok, 1300 néző. V: Führing, Jaki (Mindkettő osztrák).
FTC: Berzsenyi — Tavaszi 3/6, CSULIKNÉ 8/14. Csajbókné 3/5, LELKESNÉ 3/6. Takácsné 2/5, Csiha 0/5.
Csere: Nemere 1 / l, Rácz 1/3. Zwickné 0/0, Kunstárné.
Edző: Elek Gyula.
Inter Bratislava: Datinska — Boledovicova 1/3. Val. Pavlasova 2/2, Kupcsikova 0/3, ZEMANOVA 7/13, Maholainova, Viol. PavLasova 0/2.
Csere: Ursulová 0/2. Korytarova 1/5, Palkovicsiva 0/3, Olasova.
Edző: Vladislaw Gross.

 

DÖNTŐ (BUDAPEST, KÖRCSARNOK)

FERENCVÁROS–LEIPZIG 18–17 (9–10)
FTC: BERZSENYI – Tavaszi 3, CSULIKNÉ 11, CSAJBÓKNÉ, Lelkesné 3, Takácsné, Csiha 1. (Csere nem volt.)
Edző: Elek Gyula
LEIPZIG: Rudolph – Biber, Kretzschmar 1, UHLIG 3, WEGNER 3, ROST 1, Kühn.
Csere: Schneider 7, Pollaske, Lühmann 2, Mühlberg.
Edző: Klaus Franke


Az FTC KEK-győztes játékosai
Berzsenyi Mária - kapus. Az FTC-ben összesen 336 mérkőzésen szerepelt, ebből 15 a KEK-találkozók száma.
Csajbókné Németh Erzsébet - beálló. Összesen 447 mérkőzésen, 1253 gól! Tíz KEK-mérkőzésen 30 gólt lőtt! Különösen a döntő mérkőzésen, a világ egyik legjobb átlövőjének tartott Krechmar kikapcsolásával segítette a csapatot a végső sikerhez.
Csiba Magdolna - átlövő. Összesen 851 mérkőzés - 2745 gól! A 15 KEK-mérkőzésen 60 gólt szerzett! Az ő nevéhez fűződik a KEK-döntő első ferencvárosi gólja is. 
Csulikné fíozó Éva - átlövő. Összesen 152 mérkőzés - 940 gól! Két év alatt több, mint 600 gólt dobott a különféle hivatalos mérkőzéseken. A KEK-találkozón is ő volt a legeredményesebb, hiszen 7 mérkőzésen 58 alkalommal talált a kapuba, ami több, mint 8 gólos átlagnak felel meg! A döntőben 11 gólt szerzett! 1976-ban ő volt a magyar gólkirály!
Fiedler Adrienn - kapus. Összesen 726 mérkőzésen védett! Első KEK-mérkőzése a Bordeaux ellen volt, összesen 3 KEK meccsen védett 1978-ban.
Kunstárné Prokaj Teréz - kapus. Összesen 180 mérkőzésen szerepelt, ebből 15 volt a KEK-találkozó.
Lelkesné Thomann Rozália - irányító, átlövő. Összesen 228 mérkőzésen 675 gólt lőtt. A 13 KEK-meccsen is eredményes volt, hiszen 48 gólt szerzett, sokszor a mezőny legjobbja volt.
Nemere Tünde - irányító. Összesen 455 mérkőzésen játszott, góljainak száma 1206. A 11 KEK-meccsen 8 gólt szerzett.
Oszwald Magdolna - átlövő. Összesen 228 mérkőzésen 675 gólt lőtt. A 13 KEK-meccsen is eredményes volt, hiszen 48 gólt szerzett, sokszor a mezőny legjobbja volt.
Rácz Éva - beálló. Összesen 418 mérkőzésen játszott, 756 gólt lőtt. A 15 KEK-mérkőzésen tízszer volt gólszerző.
Szalai Erika - átlövő. Összes meccseinek a száma: 104, 6 gólt lőtt. 13 mérkőzésen egy gólt szerzett.
Takácsné Giba Márta - szélső, beálló. Összesen 698 meccsen játszott 2355 gólt szerzett! A sorozatban öt KEK-találkozón 21 alkalommal talált a kapuba. Az FTC kézilabda történetében egyedül ő szerepelt BEK- és KEK-döntőben is! 1971-ben az Év játékosa, 1972- ben magyar gólkirály! Csapatsportágakban az FTC történetében - Szőkénével együtt - ő szerzett először világbajnoki aranyérmet! Még egy rekord: Takácsné 14 éven át az FTC valamennyi bajnoki mérkőzésén szerepelt!
Tavaszi Katalin - szélső. Összesen 310 mérkőzés - 521 gól. A 13 KEK-mérkőzésen 27 góllal járult hozzá a sikerekhez. Nevéhez fűződik az FTC első KEK-gólja és az 1978-as KEK-döntő zárógólja!
Tőkéné Szakmán Éva - szélső. Összesen 404 mérkőzésen játszott, 562 gólt lőtt. Pályafutása végén még két KEK meccsen is szerepelt.
Zwickné Kuny Katalin - beálló, szélső. Összesen 217 mérkőzésen játszott, góljainak a száma 64. A 7 KEK meccsen kétszer talált a kapuba.

A játékosok statisztikáihoz forrás: a Fradi újság Zöld "saslányok" című melléklete (1994. április)

Cikkajánló

Felemás félidők: mínusz hétről nyertünk tizenhárommal

Az első félidőben remeklő MTK-t és gyengén teljesítő Fradit láthattak a szurkolók, aztán fordult a kocka.

Élő közvetítés lesz női kéziseink meccséről

Női kézilabdacsapatunk Szombathely elleni mérkőzésére korlátozott számban bejöhetnek a szurkolók.

Válogatott sztárjaink visszarepültek iskolás éveikbe

Újra iskolapadba ültettük a két fradistát, akik sírva nevetős sztorikat meséltek az elmúlt évekről – VIDEÓ!

Az egység és a játék is alakul

Sok munka vár még női kézilabdacsapatunkra, de ez azt is jelenti, hogy bőven van fejlődési lehetőség.

Hasznos meccset játszottunk a Debrecennel

Női kézilabdacsapatunk jó színvonalú edzőmérkőzésen győzte le Balatonbogláron a DVSC Schaefflert.

Egyszer túléltük a poklot, másodszor már nem lehetett

Botrányok, pokoli meccsek, elképesztő sikerek és BL-ezüst, amely a klub aranyoldalain követel magának helyet.

Márton Gréta is a csatlakozott a társakhoz

Újra teljes intenzitással, a csapattal edzett a kisebb sérülése után felépülő Márton Gréta.

Izgultam, mert különleges a Fradi mezét felhúzni

Janurik Kinga és Elek Gábor értékelt női kézilabdacsapatunk első edzőmérkőzése után - VIDEÓ!

close
Facebook Youtube Instagram Viber Linkedin
close
Fradi most
Fradi most