Berzsenyi Mária 1946. október 31-én született Sármelléken. Általános iskolai tanulmányait már Budapesten, a zuglói Telepes utcai Általános Iskolában végezte. Fiatalon atletizált a Vörös Meteor, a mai MTK színeiben, és egészen 18 éves koráig ezt a sportágat űzte. Itt került közel a kézilabdához is, amely később meghatározó szerepet töltött be az életében. Főiskolai évei alatt a Szegedi Tanárképző NB I/B-s együttesének kapuját védte, majd diplomája megszerzése után, 1970-ben a Ferencvároshoz igazolt.

Pályafutása során két időszakban viselte a zöld-fehér mezt. Már az első ferencvárosi évében bajnoki címet és Magyar Népköztársasági Kupa-győzelmet ünnepelhetett, 1971-ben pedig a Bajnokcsapatok Európa Kupájában ezüstérmet szerzett a csapattal. 1972-től négy évig a Goldberger SE-nél kézilabdázott, 1977 januárjában tért vissza az FTC-hez, ahol 1984-ig szerepelt. Második ferencvárosi időszakában újabb MNK-győzelmet ért el, 1978-ban pedig a Kupagyőztesek Európa Kupáját is elhódította a csapattal, és egy évvel később ismét döntőbe jutottak a sorozatban. A Ferencváros játékosaként került be a magyar válogatottba, amelyben összesen 152 alkalommal szerepelt.

A nemzeti csapattal 1975-ben és 1978-ban világbajnoki bronzérmet nyert, az 1976-os montreali olimpián pedig szintén a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Játékos-pályafutása lezárása után sem szakadt el a Ferencvárostól. 1986 és 1988 között a klub női kézilabdacsapatának vezetőedzője volt, később pedig több más együttes munkáját is irányította az élvonalban. Nyolcvanadik születésnapján telefonon értük el a kiváló kapust.

– Boldog születésnapot kívánunk az egész Fradi család nevében! Hogyan telik a nyolcvanadik születésnapja?

– Köszönöm szépen! Nem érzem magam szerencsére nyolcvanévesnek. Azon kívül, hogy a két térdem egy kicsit fáj, abszolút jól érzem magam. Tegnap már többen felköszöntöttek, ma is jönnek még, úgyhogy úgy telik a nap, mint a többi születésnap. De a legnagyobb ajándék az lenne, ha este legyőznénk a Győrt hazai pályán. A Ferencváros a család mellett mindig is az életem központja volt, és az is marad. Mindent Elek Gyulának és a Ferencvárosnak, a válogatottban pedig Török Bódognak köszönhetek.

– Melyik a legkedvesebb emléke a ferencvárosi pályafutásából?

– Hála Istennek, sokat ki lehetne emelni, mert sikerekben gazdag volt az itteni pályafutásom. A legszebb mégis a KEK-győzelem volt. A döntőt magyar pályán, a Körcsarnokban játszottuk, de szerencsére tényleg sok nagy győzelmet arattunk. A Fradi közönsége mindig nagyon szeretett minket.

– Edzőként többek között Pádár Ildikó és Szarka Éva tehetségét is korán felismerte. Mi alapján látta meg egy fiatal játékosban a lehetőséget?

– Az a színtiszta igazság, hogy a Jóisten akarta így, hogy meglássam a tehetséget a játékosokban, mert akiben bíztam, végül senki sem cáfolt meg. Szarka Évához és Pádár Ildikóhoz is többször elmentem a vidéki faluba vagy városba, beszéltem a szüleikkel és a játékosokkal, majd elhoztam őket a Ferencvárosba. Ők is igazoltak engem, és az idő is igazolt engem. Meg lehet érezni, ha valakiben megvan a tehetség mellett a kitartás, a megbízhatóság és a szorgalom. Abból az emberből biztosan hasznos játékos lesz.

– Hogyan látja, mennyit változott a kézilabda az aktív pályafutása óta?

– Néhány szabály változott, de alapjában véve ez még mindig ugyanaz a játék. A pályán tehetség, kitartás, jó fizikai állapot, megfelelő körülmények és jó edző kell. Talán azonban a legfontosabb, hogy a játékos higgyen magában. Az sem változott, hogy az edzőktől eredményt várnak. Ha a játékosok hisznek az edzőjükben, az edző pedig a játékosaiban, akkor együtt elérhetik a bennük rejlő lehetőségek csúcsát. Ez soha nem fog megváltozni.

– A mai napig követi a kézilabdát?

– Hát hogyne! Természetesen. Napi kapcsolatban vagyok a volt csapattársaimmal, akik már a barátnőimmé is váltak. Mindig megbeszéljük a mérkőzéseket.

– A mai csapatból van kedvenc játékosa?

– Nagyon szeretem a kapuban Böde-Bíró Blankát és a balátlövőt, Emily Vogelt, aki ráadásul nagyon szépen megtanult magyarul. Simon Petrát pedig csillogó tehetségnek tartom, akit érdemes lenne minél többet játszatni. Szerethető csapatunk van, úgyhogy még egyszer hangsúlyozom, a legszebb születésnapi ajándék az lenne, ha legyőznénk a rivális Győrt az esti mérkőzésen.