Az idény egyik legkülönlegesebb mérkőzése következett szerdán délután, hiszen túl azon, hogy a bajnoki bronzérem legfőbb várományosa látogatott az Elek Gyula Arénába, az Esztergom aktuális csapatának számos Fradi-kötődése is van. A legerősebbeket a bemutatásokkor külön ováció és vastaps övezte – először tért vissza az élvonalban ellenfélként klubunk két ikonja, Szucsánszki Zita és Elek Gábor.

Az érzelmes nyitány után lassan jött meg a koncentráció a pályára, legalábbis a mieink teljesítményével egyáltalán nem lehettünk elégedettek. A védekezésünkben alig-alig volt megállító szabálytalanság, a vendégek pedig ezt jól használták ki, könnyen kerültek helyzetbe, és hacsak Janurik Kinga nem védett bravúrral, akkor rendre gól volt az akciók vége. Tíz percen át felváltva vezettek a csapatok, a következő öt-hat perc azonban jobban sikerült, és Hársfalvi Júlia gólja plusz hármat jelentett már (15-12). Hasonló volt a játék képe, mint az esztergomi találkozón – nagy iram, sok gól és sok pontatlanság jellemezte. A mieink közül támadásban Darja Dmitrijeva és Klujber Katrin volt a legjobb az első harminc percben, előbbi ötször, utóbbi négyszer talált be, de a vendégek tartották a lépést. A harmincadik percben az egyenlítésért támadhattak, ám Tomori Zsuzsanna kiválóan védekezett, a labdaszerzés után pedig Márton Gréta még épp végigért, így kétgólos vezetéssel mehettünk pihenőre.

A fordulás után úgy tűnt, jobban elkaptuk a ritmust, kettőt lőttünk zsinórban, de aztán nem sokkal később visszaállt az első félidei ritmus: alig-alig volt jó védekezésünk, így két-három gólon ingadozott a különbség. Arra számíthattunk, hogy azért az idő múlásával nő a különbség, elvégre jóval mélyebb kerettel dolgozhat Allan Heine, alighanem ennek az előszele volt Laura Glauser két-három védése. Részben tudtunk csak élni a lehetőséggel, mert közben elöl többször is könnyelmű megoldások miatt rontottunk, de az utolsó tíz perchez érve így is ötre hizlaltuk a fórt. Végül ez az időszak döntötte el a mérkőzést, hiszen Elek Gábor időkérése ellenére is hármat lőttünk zsinórban (33-25).

A hátralévő idő lepergett, vagyis végül magabiztosan nyertünk, de a Debrecen ellen mutatott sebesség és színvonal elmaradt. Érzelemdús mérkőzést vártunk, és az is lett, az utolsó percben vastaps köszöntötte - alighanem mindkét csapatot.