Zsinórban harmadszor lépett pályára északi együttes ellen a magyar női kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon – Norvégia és Dánia után ezúttal Svédország következett. Ezt az összecsapást nagyjából az utolsó szalmaszálnak tekinthettük, hiszen a matek úgy szólt, hogy ha a középdöntő utolsó két fordulójában győzünk, akkor még beférhetünk a legjobb nyolc közé. A legutóbbi olimpián negyedikként, a világbajnokságon pedig ötödikként záró svédek ellen nem mi voltunk az esélyesek, és ez az első percekben meg is mutatkozott.

Alig telt el négy perc, amikor már rontott lövésünk és eladott labdánk is volt, s rémisztően hatott az eredményjelzőn látható 1-4. Gyorsan jött azonban a fordulat, négy gólt lőttünk zsinórban, átvettük a vezetést és meccsbe hoztuk magunkat. Látványos volt, hogy a szélső és a kettes védő közötti területeket támadtuk leginkább, és a torna eddigi meccseivel ellentétben ezúttal még jobbára értékesítettük is az ott kialakított helyzeteket.

A tizennyolcadik percben visszavették az előnyt a svédek, akik elsősorban Jamina Roberts és Linn Blohm játékából, valamint a lerohanásokból éltek, sőt, három gólra is eltávolodtak, de volt tartás a mieinkben. Klujber Katrinnak nem ez volt élete legjobb félidője (négy gólt és három gólpasszt így is összehozott azért…), de az is nagyon szembetűnő volt, hogy miként a horvátok, úgy a svédek is fokozottan ügyeltek rá. Jamina Roberts helyezkedett vele szemben, és amikor a figuráinknál jobbátlövőnk kezébe került volna a labda, a svéd klasszis már kilenc-tíz méteren fogadta a magyar csapat legjobbját, hogy ne jöhessen lendületbe. Látszólag frusztrálta is a helyzet, az első félidőben háromszor is előkészítés nélkül, talpról engedett el lövést „a világ végéről”, de kétszer gólt ért a bátorság.

A játékrész végén félő volt, hogy leszakadunk, mert megnőtt az eladott labdák száma, a statisztika szerint 10-3-ra „vezettünk” ebben, és ehhez képest még pozitív, hogy meccsben voltunk harminc perc után (15-18).

Győri-Lukács Viktória ziccerével indult a második félidő, de sajnos svéd gól lett belőle, vagyis az addigi legnagyobb különbségről kellett kapaszkodnunk. Szerencsére ellenfelünk játéka is nagyon hullámzó volt, nálunk pedig időszakonként egy-egy olyan játékos is tudott hozzátenni, aki eddig kevesebb szerepet vállalt. Debreczeni-Klivinyi Kinga az első félidőben szerzett két szép gólt, de Kuczora Csenge és Albek Anna is betalált fontos pillanatokban. A négygólos differenciát kétszer is kettőre csökkentettük, de ennél tovább nem tudtunk közeledni, és sajnos, amikor úgy érezhettük, hogy talán elbizonytalanodtak a svédek, Roberts vagy Blohm mindig megvillant.

A pluszt nem tudtuk hozzátenni, az a nagyobb lépést nem tudtuk megtenni, amely az egyenlítéshez, vagy esetleg a fordításhoz kellett volna, így bár becsülettel küzdöttünk, ez ma ennyire volt elég. A vereséggel az is eldőlt, hogy a csoportunk hatodik helyén zárjuk a középdöntőt, és összesítésben a tizenegyedik vagy a tizenkettedik pozícióban végzünk majd az Európa-bajnokságon.