Deli Rita 1998 és 2000 között erősítette női kézilabdacsapatunkat. Bajnokságot nyert együttesünkkel, amelynek színeiben kétszer gólkirály lett az NB I-ben. Az olimpiai ezüstérmes, Eb-bronzérmes korábbi klasszis átlövő mesélt a munkájáról, a pályafutásáról és kézilabdázó lányairól is.

Mivel telnek a mindennapjai?

Deli Rita: A munka és a család tölti ki a napjaimat. Készülődünk a karácsonyra. A Bajnokok Ligája-mérkőzések befejeződtek erre a naptári esztendőre, most pedig ugye a női világbajnokság zajlik, amit nem mi közvetítünk a Sport TV-n, de természetesen figyelemmel követem, és nagyon szurkolok a mieinknek.

Hogy tetszik a magyar válogatott játéka a vb-n?

DR: Úgy gondolom, az elsődleges cél, a nyolc közé kerülés reális elvárás volt. A világbajnokság érdemi része innen kezdődik. A magyar csapat a tudása alapján ott van a világ legjobb nyolc válogatottja között. Bízom benne, hogy sikerül még tovább menetelni.

Visszatérve a Sport TV-s munkájára: hogy érzi magát ebben a szerepkörben?

DR: Nagyon szeretem! A képernyőn is maximalizmusra törekszem. Edzőként, korábbi játékosként esetlegesen másféle szempontból is el tudom mondani a nézőknek, hogy mi történik a pályán. Szeretném a hozzáértőknek és a sportágat kevésbé ismerőknek egyaránt élvezhetővé tenni a közvetítést.

Sokat készül a mérkőzésekre?

DR: Komoly időt és energiát fektetek a felkészülésbe, enélkül nem működhet a történet. Tisztában kell lennünk a sportágat érintő aktualitásokkal. Természetesen sokszor látom a csapatokat játszani, de a taktikai dolgok számomra mindig nagyon érdekesek. Talán a leginkább ez az, ami közel áll hozzám, hogyha szakmailag a kézilabdát nézzük. Mindig nagyon nagy érdeklődéssel nézem, hogy az edzők milyen játékrendszert alkalmaznak, hogyan taktikáznak.

Stúdióban vagy a helyszínről dolgozva szeret inkább szakérteni?

DR: Mindegyiknek megvan a maga varázsa. Nyilván a helyszíni munka során olyan atmoszféra vesz körül, amelyet a közvetítőfülkében nem él át az ember. Összességében mondhatom, hogy színes és változatos a munkaköröm, hiszen topkézilabdát közvetítünk nap mint nap.

Lányai, Lili és Szofi is örökölték a tehetségét. Hogy halad a karrierjük?

DR: Lilinek keresztszalag-sérülése van, a rehabilitációnak már a végső fázisában vesz részt. Külföldön kézilabdázott, de már itthon van, hazaigazolt, és Magyarországon végzi a rehabilitációját. Reméljük, hogy minél hamarabb visszatér, pszichésen és testileg is azért nyilván megviselte a műtét. Minden erejével azon van, hogy vissza tudjon térni a pályára, különedzéseket is végez. Egy ilyen sérülésből felépülni emberpróbáló feladat.

Mi a helyzet Szofival?

DR: A Fehérvárban kézilabdázik, 15 éves, a serdülőcsapatot erősít. Lilihez hasonlóan ő is nagyon tehetséges. Anyai szívvel mindkettőjük karrierjéért nagyon izgulok.

Szakmai tanácsokat elfogadnak öntől?

DR: Ez egy érdekes dolog. Változó, nyilván meghallgatnak. A lelátón teljesen csendben szoktam ülni, és izgulni értük. Legfőképpen a sérülések elkerüléséért, mert mindig ez a legfontosabb, hogy épen és egészségesen jöjjenek le a pályáról. Azt gondolom, hogy az a jó, ha az egyéniségük érvényesül. Nyilván jó, ha meghallgatják a tapasztalataimat, akár amelyeket edzőként, akár volt játékosként tudok nekik elmondani. De ezt azért próbálom különválasztani. Nem szeretném, hogy most akaratlanul is összehasonlítsák az anyát a gyerekkel. Éljék meg az álmaikat mindenféle presszió nélkül.

Bajnokságot nyert a Fradival, kétszer gólkirály is volt az NB I-ben. Hogyan emlékszik vissza a ferencvárosi időszakára?

DR: Az volt az egyik legcsillogóbb időszaka a karrieremnek. Nagyon eredményesek voltunk a Fradival, s akkoriban a női válogatott egyik legeredményesebb időszakát élte, és természetesen jó érzés, hogy a részese lehettem. A Fradiban játszottam talán a legjobb formámban, aminek az egyik elismerése az volt, hogy még az Európa-válogatottba is meghívtak játszani.

Női kézilabdacsapatunk mérkőzésein fantasztikus hangulatot teremtenek a Fradi szurkolói. Ez akkoriban is így volt, amikor ön játszott a Ferencvárosban. Hogy emlékszik vissza a drukkerek buzdítására?

DR:  Az érezheti igazán, hogy mit jelent a szurkolók támogatása, aki a Fradi család része. Rengeteget segítettek nekünk a drukkerek. A klubnál eltöltött évek miatt még ma is megbecsülésnek örvendhetünk. Sok Fradi-szurkolóval nagyon jó a kapcsolatom, rengeteg üzenetet és jókívánságot kapok tőlük, amiért hálás vagyok nekik.

Hogy látja az FTC-Rail Cargo Hungaria jelenlegi csapatát? Mi kell ahhoz, hogy megszerezzük a hőn áhított BL-győzelmet?

DR: Én tavaly és az igazolásokat tekintve ebben az idényben is abszolút alkalmasnak tartom a Final Fourra a Ferencvárost, amelynek rendkívül erős a játékosállománya. Jesper Jensennel egy újabb edzői szemléletmód érkezett a csapathoz. Az északi stílust képviseli, sok olyan elem van, amelyben próbálja átformálni a játékosokat. Idő kell, hogy a játékosok ehhez adaptálódjanak. Azt gondolom, tavasszal még érettebb és erősebb lesz a Fradi, és jó esélye lesz bejutni a BL négyes döntőjébe.

Pécskai István