Előzetesen is sejtettük, hogy iszonyatosan megterhelő lesz, de csak az idény őszi részét lezáró sorozat közben érződik igazán, hogy valójában mennyire kegyetlen ez a három meccses periódus. A CSM Bucuresti múlt szombati legyőzése után szerdán Győrben harcolt utolsó csepp erejéig női kézilabdacsapatunk, hogy aztán szombaton ismét a román bajnok ellen küzdjön majd – közben pedig még a fárasztó utazást is abszolválni kell.

Pedig rengeteget jelentene újabb két vagy akár egy bravúrpont is, mert félreértés ne essék, Bukarestből veretlenül távozni akkor is extrának minősülne, ha a két csapat érdi találkozóján szinte végig a mieink vezettek. Akkor se a legfittebb állapotban láthattuk a játékosokat, de az őket a helyszínen buzdító mintegy kétezer szurkoló pontosan annyi plusz erőt jelentett, amennyi a diadalhoz kellett. Ilyen lehetőség pedig Romániában nem adatik meg, igaz, zárt kapus meccs lévén legalább az ellenfelet is csak legfeljebb a hang technikus, illetve az általa minimum bosszantóan szabályozott hangszóró, meg az abból harsogó rigmusok segíthetik.

A múlt hétvégi találkozóból egyébként lehet építkezni, elvégre a taktika egy részét kiválóan megvalósították a lányok, az ellenfél legnagyobb ászát, Cristina Neagut például megfelelően kordában tartották – lőtt ugyan hét gólt, de tizenhat kísérletből. Javítani is lehet azonban, sőt inkább kellene: a szélvészgyors Elizabeth Omoregie ellen például jó volna több párharcot nyerni, hiszen Érden mind a hat lövése célt ért. Talán éppen ő jelentette a különbséget a magabiztos és az utolsó másodperces győzelem között, de hozzátehetjük, hogy ha megint eggyel nyerünk, akkor bármennyit dobhat a szlovén irányító.

A mieinknél sokat remélhetünk Itana Grbicstől, aki a románok elleni első meccs hőse és egyik legjobbja volt, a remekül védő Bíró Blankától, s talán szélsőink is tartani tudják a szintet. Nagy kérdés, hogy a belső posztokon az irányító hiány miatt a komfortosnál többet, ráadásul sokszor idegen poszton szereplő Emily Bölk, illetve Szöllősi-Zsácsik Szandra képes lesz-e még egyszer villantani egy nagyot.

Győzelem esetén biztosan a csoportunk élén töltenénk a karácsonyt, de talán még ennél is többet jelentene, hogy győztes meccsel, sikerrel mehetnének a játékosok a válogatotthoz. Ez is történelmi tett lenne ráadásul, elvégre Bukarestben még sosem tudtunk pontot szerezni. A csapat pénteken Bécsből repült Bukarestbe, este pedig a mérkőzés helyszínén edzett. Nehéz, nagyon nehéz hatvan perc vár tehát a lányokra szombaton, de ha már az ősszel ennyiszer összejött a bravúr, akkor hinni kell benne most is.