A spanyolok elleni vereség után kedden (magyar idő szerint) reggel a második kulcsmérkőzése következett a magyar női kézilabda-válogatottnak a világbajnokságon. A csoport legerősebb csapatának vélt Montenegró Szenegált (29-25) és Kazahsztánt (30-21) is legyűrte az első két körben, de látva a nem épp sziporkázó teljesítményét arra következtethettünk, hogy a vb-felkészülést inkább az első valódi tétmeccsre, a mieink elleni hatvan percre hegyezte ki. Az előre eltervezett montenegrói taktikát, mondjuk, biztosan átírta, hogy a spanyol játékvezetők az első félidőben inkább a mieink stílusához közelebb húzták meg a határvonalat, s ellenfelünk közismert, kemény, olykor durva védekezését kellő mértékben torolták meg. A két kezdő átlövő, Djurdjuna Jaukovic és Katarina Bulatovic is gyorsan begyűjtött két-két kiállítást, Andrea Klikovacot pedig könyöklésért pirosozták ki.

Ezen kívül is felfedezhettünk több pozitív mozzanatot – Tomori Zsuzsanna a védekezés vezére volt, Háfra Noémi tízről villant az első percekben, illetve, bár Kovacsics Anikónak továbbra sem ment úgy igazán a játék, gólpasszaival és a négy kiharcolt kiállítással segített a csapaton. Igaz, az emberelőnyökkel épp nem tudtunk élni, rendre ezekben a periódusokban jöttek a hibák, így a 24. percben a sokadik nekifutásra már átvette a vezetést Montenegró. Fontos védéseket szállított Bíró Blanka, illetve hat lövésből elért négy gólja Schatzl Nadine-t is átlag fölé emelte.

A második félidőt egygólos hátrányból indíthattuk, de nagyon megakadtunk a helyzetkihasználásban, a korábban látotthoz képest sokat hibáztunk szélről, ezt pedig kihasználta ellenfelünk, és három góllal ellépett. Faluvégi Dorottya és Márton Gréta helyett jött Lukács Viktória, illetve Schatzl Nadine, és mindkettejüknek főszerepe volt abban, hogy zsinórban szerzett négy gólunknak köszönhetően visszavettük az előnyt. Ki-kimeccset játszottunk, amelyik fél két-három jó percet produkált, az lépéselőnybe került, az utolsó tíz percre például egálnál, 20-20-nál fordulhattunk.

Csak épp a szélsőinken kívül nem igazán látszott, hogy ki tud gólt szerezni, átlövésből szinte veszélytelenek voltunk, ezt látva meg nyugodtan behátrálhatott a hatosára a montenegrói fal. Sikerült már korábban ezen a meccsen mínusz háromról is feltápászkodni, de a véghajrában mínusz kettőről nem jött össze. Hiába kért időt Kim Rasmussen, nem igazán tudott segíteni, Schatzl Nadine-nak gyömöszöltük a labdát, ő meg nagyjából nullszögből volt kénytelen vállalni a lövéseket. Az utolsó támadásunknál a meccs során először Kovács Annát hetedik mezőnyjátékosként is pályára küldte a szövetségi kapitány, kicsit az lehetett az érzésünk, hogy a nagy akarásnak, a megszámlálhatatlan kipróbált variációnak nyögés a vége...

Bár feszesebben és jobban kézilabdáztunk, mint Spanyolország ellen, a kulcspillanatokban rendre mi hibáztunk többet, és így egygólos vereséget szenvedtünk Montenegró ellen. A csoportban két mérkőzést játszunk még, szerdán Szenegál, pénteken pedig Románia ellen.