Abszolút nem volt elégedett Elek Gábor a szombati, DKKA elleni mérkőzés után, még a magabiztos, kilencgólos győzelem ellenére sem, ebből kiindulva pedig azt reméltük, a csapat valóban jobb teljesítményre képes, mint amit a Dunaújváros ellen mutatott. Vezetőedzőnk a következő, szerda délutáni bajnoki előtt arra hívta fel játékosai figyelmét, hogy nem szeretné hullámvasúton érezni magát, hogy ha már szinte teljes a csapat, akkor használjuk ki, és aki épp pályán van, az maximális fordulatszámon pörögjön.

Ha már a csaknem teljes keretről esett szó – Pásztor Noémi és Szucsánszki Zita hiányzott sérülés miatt, a meccs huszadik percében pedig Kovacsics Anikó hagyta el könnyek között a játékteret.

Ezzel együtt az első félidőben, főleg a csapatkapitányunk kiválásáig megközelítőleg az történt a pályán, amit elképzeltünk, pedig az utóbbi időben megszokotthoz képest felforgatott hetessel kezdtünk. Bíró Blanka védett, Kovács Anett, Alicia Stolle, Kovacsics Anikó, Julia Behnke, Háfra Noémi és Márton Gréta támadott, a csapat pedig rögtön előnybe került. 4-1-nél, a hetedik percben máris időt kért Józsa Krisztián, majd negyed órával később is a zsűriasztalra tette a T-betűvel ellátott táblát, amikor már 15-8 állt az eredményjelzőn. A hétgólos különbség először 12-5-nél, a tizenhetedik percben alakult ki, köszönhetően Bíró Blanka védéseinek, az egyébként is jól működő védekezésnek és annak, hogy a könnyedén játszottuk át a fehérváriak falát. Az első félidő utolsó hat percében ugyanakkor nem tudtunk gólt lőni, s ezt kihasználva ötre közeledtek a vendégek.

Ettől függetlenül magabiztosan kezdhettük a második játékrészt. A játékosok testbeszéde önbizalomról, jó erőállapotról tanúskodott, és reméltük, a játék is ennek megfelelő lesz. Kovacsics Anikó felkötött karral ült már csak a kispadon, rá további vizsgálatok várnak, a többiek pedig fokozatosan növelték a különbséget. A szünetbeli plusz ötről gyorsan plusz nyolc lett, s bár hatig felzárkózott a Fehérvár, 23-17 után zsinórban lőttük a gólokat. Bíró továbbra is kiválóan védett (igencsak jó látni, hogy ő és Janurik Kinga is fantasztikus formában van!), s szerencsére elöl is csak periódusokban hibáztunk a ziccereknél. Márpedig ziccerből akadt bőven…

A negyven-negyvenötödik perc környékén elfogyott a vendégek hite, a mieink viszont látszólag élvezték a játékot, egyre-másra lőttük a gyors indítások után a gólokat, és mire a Fehérvár elmozdult a tizenhét gólról, mi már harmincnégynél jártunk. Kis híján meglőttük a végén a negyvenedik gólunkat is, de ennek már nem volt jelentősége - magabiztosan, jó kézilabdát bemutatva nyertünk tizenhét góllal.