Bajnoki döntővel felérő összecsapást játszott női kézilabdacsapatunk a Győr ellen, és a körítés pontosan ennek megfelelő volt: ötszáznegyven Fradi-szurkoló utazott a helyszínre, a hazai szektorok is megteltek, a feszültség tapintható volt. Mindkét edző keverte a kártyáit, Allan Heine balszélen (Hársfalvi Júlia) és beállóban (Bordás Réka) „áldozott”, míg Per Johansson mindkét szélen csak egy-egy játékost nevezett a keretbe. Volt meglepetés ezen kívül is, hiszen a mieink az első bő hét percben hét mezőnyjátékossal támadtak.

Bejött ez a húzás, magabiztosan alakítottunk ki helyzeteket és a kihasználás is rendben volt, közben pedig Laura Glauser bravúrokkal nyitott, így 4-1-re elhúztunk. Darja Dmitrijeva kiállítása kissé megtörte a lendületünket, illetve a kiegészülés után is maradtunk a hat támadós taktikánál, amivel sokkal kevésbé voltunk eredményesek. A hazaiak így visszakapaszkodtak, egyenlítettek, sőt, 6-5-nél az előnyt is átvették, miután háromszor találtak be zsinórban.

Iszonyatosan fontos gólt szerzett Béatrice Edwige, összeszedte a kipattanót, majd betalált, ezzel kilencperces gólcsendet tört meg. Továbbra sem találtuk meg a meccs eleji ritmust, de a védekezésünk kellően jó volt ahhoz, hogy ezt ellensúlyozza – felállt fallal szemben a Győrnek is voltak gondjai, csak épp túl sokszor adtuk a kezükbe a labdát. A játékrész közepétől szinte végig felváltva estek a gólok, egyszer-egyszer mindkét fél tudott duplázni, olyankor fordult az állás, de a másiktól ellépni egyik sem tudott. Glauser teljesítménye továbbra is káprázatos volt, nagyban köszönhettük neki, hogy a pihenőre Szöllősi-Zácsik Szandra gólja után előnnyel mehettünk (13-14).

A második játékrészt is jól kezdtük, noha Housheer egyenlített, hárommal válaszoltunk rá, és megint kiváló védekezésnek örülhettünk. Sajnos szűk négy perc alatt eltüntette a Győr a hátrányát, újra meccsnullról folytathattuk, de gödörbe kerültünk, ezt pedig kihasználták a hazaiak. 18-19-nél még mi vezettünk, a támadójátékunk ugyanakkor teljesen statikussá vált, még hét a hatban se kerültünk helyzetbe. Többször is felelőtlennek tűnő megoldást választottak játékosaink, az ETO átrohant rajtunk ebben a periódusban, és negyed órával a vége előtt „a semmiből” ötgólos előnyt épített.

Mínusz hatnál sikerült újra betalálni, Valerija Maszlova lőtt gólt, de az előtte lévő szörnyű hét perc miatt rettenetesen nehéz helyzetbe kerültünk. Pedig esélyt kaptunk, négyre visszaértünk, és ezt követően a Győr kétszer is rosszul cserélt, de kettős emberelőnyben se ment a gólszerzés, sőt, Glauser hetesvédése kellett ahhoz, hogy ne kapjunk gólt.

Teljesen szétesett a csapat játéka a negyvenedik perc után, Allan Heine húzásai se jöttek be itt már, így a hajrában lényegében nem volt már esély a bravúrra. Szurkolóink mindezek ellenére az utolsó percig, sőt, még a lefújást követően is éltették a Ferencvárost - óriási erőt mutattak.

A vereség azért különösen fájó, mert a Győr is messze volt a csúcsformájától, de ennyi hibával, illetve támadásban ennyire kevés jó teljesítménnyel lehetetlen az ilyen mérkőzéseket megnyerni, és ezzel távol kerültünk a bajnoki címvédéstől.