Volt az elmúlt időszakban jó néhány gólzáporos mérkőzés a Fradi és az MTK között, és úgy tűnt, szerdán is ilyen hatvan perc vár ránk – ezt vetítette elő, hogy harminckilenc másodperc alatt háromszor zördült meg a háló (2-1). A Riz Levente Sport- és Rendezvényközpontban rendezték a találkozót, ott, ahol egyébként férfi kézilabdacsapatunk az Európa-ligában játszik, de a lányok most először léptek itt pályára.

A harmadik percben került hozzánk először az előny, és azt várhattuk, hogy lépésről lépésre szakítjuk majd le a hazaiakat magunkról, de az MTK tartotta magát, főként gyors akciókból és beállóból szerzett gólokat. Aztán nemhogy tartotta magát, még az előnyt is visszavette (9-8). Elek Gábor a tizenhetedik percben kért időt először, s már ekkor is elégedetlen lehetett, hát még öt perccel később, amikor másodszor is letette a T-betűt a zsűri asztalra. A kettő közötti időszakot 4-1-re nyerte meg az MTK, a védekezésünk elemeire hullott, és a támadójátékunk nem tudta ellensúlyozni, hogy a hazaiak szinte minden támadásukat gólra váltották (15-11). A hibákat rögtön próbálta mindenki kijavítani, de ebből inkább kapkodás lett, így egyre mélyebbre ástuk magunk alatt a gödröt. A huszonkilencedik percben öttel, a szünetben pedig néggyel állt jobban az MTK, vagyis volt mit megbeszélni a szünetben (20-16).

A fordulás után látszólag elszántabban jött ki a csapat, gyorsan le is csökkentette a hátrányt kétgólosra, de a következő percekben ijesztő volt, hogy a hazaiaknak a kiválóan sikerült első félidő után nagyjából minden összejött. A kapufáról rendre befelé pattant a labda, vagy épp Bíró védése után az MTK beállójának kezébe került, így visszaállt a szünetre kialakult négygólos differencia – bajban voltunk.

Harcolni kellett, és ezt megtette a csapat, de az utolsó tíz percre fordulva is hátrányban voltunk még, igaz, látszólag fogyott a hazaiak ereje (31-29). Egyre távolabb szorítottuk őket a kapunktól, egyre kevésbé találtak helyzetet, és Bíró Blanka egyre több labdát fogott, az ötvennegyedik percben utolértük őket (32-32). Krimi lett ebből a meccsből, de akárhogyan is alakult, meg kellett nyernünk, hogy ne kerüljünk még nehezebb helyzetbe a bajnoki címért folytatott harcban. Bölk gólja előnyt jelentett, de innentől felváltva estek a gólok, vagyis az MTK mindig válaszolt a találatainkra. Márton Gréta a hatvanadik percben megint vezetést szerzett (36-37), de maradt még ideje támadni az MTK-nak is. Lőni azonban már nem, mert úgy védekeztünk, mint ahogyan hatvan percen át kellett volna. A sírból hoztuk vissza ezt a bajnokit, de csak megnyertük, és végül csak az számít, hogy két pontot szereztünk.