A metzi felkészülési torna második napján a Krimtől vereséget szenvedő mieink a házigazdával szemben alul maradó Buducsnoszt Podgorica ellen léptek pályára.

A jó kezdés ezúttal elmaradt, tompán, lassan kézilabdáztunk, és talán a visszarendeződésen látszott leginkább az előző napi, nagy iramú összecsapás. Óriási volt a rohanás, potyogtak a gólok, de gyorsan hátrányba kerültünk (3-6). Valamelyest rendeztük a sorokat, kevesebbet hibáztunk elöl, így nem is tudtak minket megfutni a montenegróiak, és a 13. percben Lekics góljával egyenlítettünk (7-7). Szemmel láthatóan más meccselési taktikát próbált ki ezúttal Martin Albertsen, jóval többet forgatta a csapatot, és az eddig kevesebb szerepet kapó játékosok is megállták a helyüket. Fordulatos volt az első játékrész, megesett, hogy előbb három gólt lőttünk zsinórban, majd utána rögtön hármat kaptunk, de a vezetést nem tudtuk átvenni, sőt, a szünetre kétgólos hátrányban mehettünk (16-18).

A második játékrész elején azonban állva hagytuk a Buducsnosztot, talán itt érkezett meg annak a haszna, hogy az első játékrészben megoszlott a terhelés.

Precízebbé vált a védekezésünk, Janurik Kinga is jól védett a fal mögött, és egyből magabiztosság költözött a támadójátékunkba is. 20-19-nél vezettünk először a mérkőzés során, és innen már nem is engedtük ki egyszer sem az előnyt a kezünkből.

Ellenfelünk nagyon nehezen talált rést a falunkon, pedig egy darabig hét mezőnyjátékossal is próbálkozott, támadásban pedig végre felszabadulttá vált a játékunk. Edwige támadásban is szóhoz jutott, Lekics nagyon élt, Janurik volt csapatunk legjobbja, de tulajdonképpen a második félidőben végre azt láthattuk, amit szerettünk volna. Persze, a Buducsnoszt ereje el is fogyott, ami nem meglepő, tekintve a két csapat keretének mélységét, ez ugyanakkor nem változtat azon, hogy együttesünk a második játékrészben jó teljesítményt nyújtva győzött.

A torna után Janurik Kinga értékelt.