Szokatlan látványt nyújtott a Kiss Szilárd Sportcsarnok szerdán délután – megszokhattuk, hogy női kézilabdacsapatunk itteni mérkőzésein, valamint a rangadókon megtelik a lelátója, ehhez képest ezúttal talán félház lehetett. A mieink szervezett szurkolói csoportja már előre jelezte, hogy a bajnokikhoz mérten igencsak borsos, 5900 forintos jegyár miatt marad távol, de alighanem a helyiek közül is volt, aki emiatt döntött a televízió mellett.

Aki itt volt, az viszont szurkolt, és örömmel konstatálhattuk, hogy néhány perc után a mieink lettek hangosabbak, ehhez pedig annak is volt köze, ami a pályán történt. Klujber Katrin ott folytatta, ahol Ljubljanában abbahagyta, az ő két gólja nyitotta a találkozót, majd Márton Gréta következett kétszer, közben pedig csak egy hetes akadt be a siófoki oldalon. Nagyon jól védekeztünk, a hazaiak alig-alig kerültek helyzetbe, a tizenkettedik percben, Kajdon Blanka tudott először akcióból, felállt fallal szemben túljárni Janurik Kinga eszén. Ha jobban koncentrálunk a támadásainkra, akkor ezt kihasználva már a meccs elején jelentősen elhúzhattunk volna, de nálunk is becsúszott néhány hiba, s így a tizenkilencedik percig tartotta a lépést a Siófok.

Elek Gábor korán, már tíz-tizenöt perc játék után megkezdte a cseréket, érezhetően az is szerepet játszott ebben, hogy múlt vasárnap még Szlovéniában volt pályán a csapat, szombaton pedig jön a Bajnokok Ligája-címvédő Vipers Kristiansand elleni összecsapás. Jól szálltak be azonban a cserék, 7-9 után „robbantottunk”, hat gólt lőttünk zsinórban, és nagyon magabiztos előnyt építettünk. A védekezés volt a kulcs, no meg az, hogy Janurik Kinga a védett vagy megszerzett labdák után nagyszerűen indított – a negyedik egyáltalán nem könnyű, de mértani pontosságú labdáját már a lelátón ülő Bíró Blanka is elismerő bólogatással és tapssal díjazta.

Sokatmondó adat, hogy harminc perc alatt (az MKSZ statisztikája szerint) csupán tizenegy lövés találta el a kapunkat, ennek köszönhető, hogy magabiztos előnnyel mehettünk szünetre (15-8).

A fordulás után a hazaiak lőtték az első gólt, de nem sokkal később már tízre hízott a fór (11-21), és ezzel el is döntöttük nagyjából a mérkőzést. Nagyon könnyedén játszottunk, és szinte az összes siófoki hibát kihasználtuk, az utolsó húsz percre pedig egyáltalán nem maradt izgalom. Szurkolni ugyanakkor lehetett még, hiszen pályafutása során először lépett pályára Kármán Luca, a mieink tizennyolc éves balátlövője, aki próbálkozott becsülettel, de gólt nem szerzett.

Ennyire felforgatott összetételben kissé lelassult a játékunk, de ezúttal ez bőven belefért, tíz góllal győztünk a Balaton partján, és talán némi energiát is sikerült megspórolni a szombati rangadóra, amelyen a világ egyik legjobbja lesz az ellenfél.