Szokatlan időpontban, pénteken este folytatta az idényt a sorozatban negyedik Magyar Kupa-aranyát is bezsebelő női kézilabdacsapatunk. A nagy siker óta a keret egy része a válogatottaknál szerepelt, a héten indult újra a munka, és mert az ilyen időszakok után általában nehezebben áll össze a játék, oda kellett figyelni a DKKA elleni mérkőzésre. A Dunaújváros ősszel is megnehezítette a dolgunkat, azóta ráadásul három légióst is szerződtetett Djurdjina Malovics, Tena Petika és Elena Popovics személyében, vagyis nem véletlenül említette Hársfalvi Júlia a felvezetőjében, hogy nehéz mérkőzésre számít.

A kezdésnél nagyjából azt láthattuk, amire számítottunk, döcögős volt a játék, támadásban lassan járt a labda, hátul pedig nem volt meg a kellő keménység, így a vendégek tartották a lépést. Nálunk volt az előny, de hárommal például csak a tizenhetedik percben tudtunk először ellépni. Janurik Kinga teljesítményére nem lehetett panasz, de a róla kipattanó labdákkal nem volt szerencsénk, kétszer is gólt kaptunk a védése után. A mieink közül Emily Bölk és Bordás Réka értékesítette legbiztosabban a helyzeteit, amúgy pedig egy picit több volt az indokoltnál a könnyelmű megoldás. Azt ugyanakkor jó volt látni, hogy a hajrában megrázta magát a csapat, négy gólt lőtt zsinórban, és a szünetre is háromgólos előnyben mehetett.

Elégedettek ugyanakkor nem lehettünk, pláne úgy, hogy ősszel meglehetősen hasonlóan alakult a meccs, és ott jó negyvenöt percen át szenvedni kellett. A folytatás azonban jól alakult, precízebben támadtunk, néhány káprázatos gól is előkerült, és hatra növeltük a különbséget. Ez a fór már magabiztosabbnak tűnt, de Allan Heine szeretett volna még javítani csapatán, időt kért, illetve egyébként is forgatta a játékosokat. A harmincadik gólunkat Szöllősi-Zácsik Szandra lőtte, és ekkorra már hellyel-közzel zsebben érezhettük a két pontot – nyolc gól volt az előnyünk (30-22).

Szurkolóink hálásak voltak minden jó megmozdulásért, minden szép gólért, Balázs találata pedig különösen nagy ovációt érdemelt. Az utolsó tíz percben vált igazán könnyeddé a játékunk, és valószínűleg erőben is jobban bírtuk ellenfelünknél, szinte minden támadásunkból gólt szereztünk. Összességében pedig a mérkőzés olyan lett, amilyennek várhattuk - lassabb kezdés után belemelegedett a csapat, amely így magabiztosan szerzett újabb két bajnoki pontot.