Ha teljes kerettel készülhetünk, vélhetően akkor is a váci összecsapásunkat tartottuk volna a bajnokságból hátralévő legnehezebb hatvan percnek, de az erősen tartalékos csapatot látva még inkább kőkemény meccsre számíthattunk. Nem túlzás, a sérülések, valamint a halasztott meccs szabályai miatt ezúttal több játékosunk ült a pálya szélén a kordonokon kívül, mint a kispadon, ráadásul az olimpiai bajnok beállónk, Béatrice Edwige is csak a stáb tagjaként lehetett a csapat mellett közvetlenül.

Vagyis a többiektől minimum jó teljesítményre volt szükség ahhoz, hogy a negyedik helyért küzdő, és saját csarnokában egyébként is nagyon szívós Vácot felülmúljuk. A fő kérdés a védekezés volt, hiszen a hármas pozícióban kimagasló teljesítményre képes kézilabdázóink közül Edwige mellett Alicia Stolle és Julia Behnke se állt rendelkezésre. Az első percekben nem is igazán tudtuk megállítani a hazai próbálkozásokat, de tartottuk a lépést, és a kilencedik percben a vezetést is átvettük. Emily Bölk és Szucsánszki Zita vállalt sokat magára elöl, de ezen a meccsen tulajdonképpen mindenki „sorra került”, és szerencsére szépen meg is osztottuk a terheket. Klujber Katrin, Angela Malestein, Márton Gréta és Itana Grbics is megvillant, amikor kellett. Na, meg a kapuban Janurik Kinga is hozta a tőle megszokott bravúrokat. Megdolgoztunk érte, de el kell ismerni, hogy a támadásainknál szerencsénk is volt, hiszen az első félidőben négyszer is hozzánk pattant vissza a kapufáról vagy a kapusról a labda.

A váciaknál Kuczora Csenge, valamint a beállóban jól mozgó Helembai Fanny okozta a legtöbb gondot, de az első félidő hajrájában szerencsére sikerült ellépnünk ellenfelünktől, és Malestein góljával az addigi legnagyobb különbséggel mehettünk szünetre (13-17).

Az előny kiépítéséhez egyszerű volt a recept: hátul stabilabbá vált a védekezésünk, elöl pedig értékesítettük a helyzeteinket. A fordulás után viszont épp az volt a gond, hogy előbb a védekezésünk, majd a helyzetkihasználásunk esett vissza, így hiába vezettünk már öt góllal (14-19) is, a 39. percben egyenlített a Vác (21-21). Időkéréssel sikerült hátul megoldani a problémákat, de elöl egészen egyszerűen nem tudtunk gólt lőni Bukovszky Annának.

Így aztán óriási izgalmak voltak a pályán, és a komoly feszültség a sportcsarnokban – ez utóbbihoz, mondjuk, a játékvezetők munkássága is hozzátett.

Az utolsó tíz percre még így is háromgólos előnnyel fordulhattunk (23-26), de néhány perccel később ismét döntetlenről kellett játszanunk. Az ezúttal is kiválóan teljesítő Klujber, majd Bölk lőtt gólt, illetve Kisfaludy Anett kiállítását is átvészeltük, legalábbis az elsőt, mert alighogy visszatért, újra kiküldték… Ha nem lett volna elég gondunk, és nagyon szűk a keretünk, akkor még ezzel is küzdeni kellett, az utolsó öt és fél percből négyet emberhátrányban kellett lejátszani.

De valahonnan még sikerült előkaparni egy kis energiamorzsát, Klujber Katrin az utolsó percben előnybe lőtt minket, és maradék ötven másodpercet kivédekeztük. Ahogyan vártuk, óriási csatát kellett vívnunk, de megtettük, legyőztük a Vácot, és továbbra is harcban vagyunk a bajnoki címért.