Norvégia legyőzésével (28-24) karnyújtásnyira került a magyar női junior kézilabda-válogatott a hőn áhított elődöntőtől: az utolsó középdöntős mérkőzés előtt eldőlt, hogy a románok ellen még a négygólos vereség is továbbjutást ér. Persze, ez a legutolsó elfogadható eshetőségnek tűnt, már csak azért is, mert pontszerzés esetén a csoportelsőség is biztossá válhatott.

A felek a tétnek megfelelően nagy elánnal kezdtek, itt is, ott is óriási üdvrivalgás követte a gólokat, igaz, míg a vendégeknél (bár Románia volt hivatalosan a pályaválasztó…) csak a kispadon lévők köszöntötték a társakat, addig a magyar gólokat a lelátón ülő vagy álló szurkolók is tapssal, éljenzéssel jutalmazták. 7-7-ig nagyjából felváltva adódott „feladata” a román cseréknek és a magyar tábornak, utána viszont szerencsére a mieink kerültek fölénybe, a meccsen először kétgólos előnybe építettünk. Jobban leszakítani azonban nem tudtuk a románokat, sőt, 11-11-nél újra egyenlítettek, igaz, a szünetre így is egygólos magyar vezetéssel mehettek a felek (11-12).

A fordulás után a kapus Herczeg Lili extra formába lendült, hosszú perceken át nem kapott gólt, ziccereket, heteseket védett, míg a társak meghálálták a hátulról jövő segítséget – 5-0-s rohamot mentek és meggyőző különbséget építettek (11-17). Ellenfelünk időkéréssel rendezte a sorait, kétszer lőtt gólt egymás után, és újra közelebb ért. A meccs innen az első félidőben megszokott mederben folyt tovább: egyik fél sem tudott sorozatban gólokat szerezni, de ez a mi malmunkra hajtotta a vizet, hiszen már eleve előnyben kézilabdáztunk. A hajrára aztán a magyar válogatott maradt frissebb, így az utolsó percekben már örömjátékot láthatott a közönség, sőt, a románok kiütésének is örülühetett: negyvennyolcadik percben még csak 22-19-re vezettünk, az ötvennegyedikben pedig már 28-19-re. A végére a közte tíz is meglett, így aztán mondhatjuk, tökéletes meccsen jutott a magyar válogtott az elődöntőbe, ahol Oroszországgal találkozik majd.