Számos szempontból különleges mérkőzésre készülhettünk vasárnap délután, és a találkozó nem is okozott csalódást, legalábbis az biztos, hogy sokáig emlékezetes marad mindenki számára. Úgy nyerte meg elvégre női kézilabdacsapatunk az ETO elleni Magyar Kupa-döntőt, hogy szinte végig hátrányban játszott, az utolsó tizenöt percben öt, az utolsó háromban három góllal volt jobb, így mentette döntetlenre a meccset. A hetespárbajban aztán az egyébként is fantasztikus formában védő Laura Glauser még emelt a szinten, négy lövést hatástalanított, és mert közben Klujber Katrin és Emily Bölk értékesítette a hetesét, harmadszor is megvédtük címünket.

Katarzis volt ez így, a játékosok a szurkolókkal, örömkönnyek között ünnepelték a sikert, később pedig boldogan meséltek érzéseikről.

Ez női kéziseink történetének tizenhatodik Magyar Kupa-trófeája, amely azt is jelenti, hogy az örökrangsorban megelőztük a tizenöt sikernél tartó Győrt, és az élre álltunk. Érdekesség, hogy a mostani négyes sorozat első állomása is mérföldkő volt, hiszen a 2022-ben, Debrecenben elhódított arannyal hagytuk le az 1969 és 1988 között tizenkét címet begyűjtő Vasast. Csapatunk először még 1967-ben, a Goldberger SE elleni győzelemmel lett kupagyőztes (1955-ben Budapesti Kinizsi néven is nyert, de azt még nagypályán tette), a legsikeresebb időszak 1992 és 1997 között volt, ekkor Kökény Beáék ötös sorozatot produkáltak. Vagyis a következő Magyar Kupa-kiírás is tartogathat történelmi jelentőséget…