Metzben egyszer már sikerült kivívni a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe jutást, és ezzel a céllal érkezett ezúttal is Franciaországba női kézilabdacsapatunk. Az odavágón kiharcolt döntetlen megmutatta, hogy együttesünk két klasszisa, Darja Dmitrijeva és Orlane Kanor hiányában is képes nagyon magas szinten teljesíteni, de szombaton este még nehezebb feladat várt rá. Metzben elvégre „csak” mintegy ötven szurkoló támogatta a helyszínen – szemben négyezer franciával, de a jelenlétük és a hangjuk így is erőt adott.

Érden nem kezdtünk jól egy hete, nem is véletlenül kérte az utolsó taktikai egyeztetésen Jesper Jensen a csapattól, hogy az első öt percben teljes gázzal menjen mindenki, de nem lehettünk elégedettek a látottakkal. A metziek lerohanásaira is jelentős hangsúlyt fektettünk a hét során, mégis sorban kaptuk ebből a gólokat, igaz, nem segített, hogy tíz perc se telt el, amikor már kétszer emberhátrányban kellett játszanunk. A támadásaink ugyanakkor működtek, így tartottuk a lépést 6-6-ig, főként Simon Petra és Emily Vogel volt elemében – amikor épp nem küldték a padra a játékvezetők.

Ahogy viszont hibáztunk, rögtön jött a büntetés, kihagytunk egy hetest, elrontottunk egy támadást, és máris három volt a hátrányunk (9-6). Márton Gréta talált be fontos pillanatban, majd Malestein értékesített hetest, vagyis volt tartásunk, küzdöttünk, és a huszadik percben, 11-11-nél újra egyenlítettünk. Inkább a Metz diktálta az iramot, de úgy tűnt, meccsben vagyunk, aztán Ingstadot és Cvijicset is kiszórták rövid időn belül, miközben megtorpantunk. Főként a szélsőinkkel szemben kezdett el túl sokat védeni Bundsen, öt kísérletet hatástalanított a játékrész utolsó harmadában, hátul pedig nem tudtuk mindezt ellensúlyozni, így a szünetig nagy bajba kerültünk (18-12). Nem játszottunk jól, a védekezéssel akadt a legtöbb probléma, de tény, hogy az 1:5-ös kiállítási arányt is eleve nehéz kezelni.

Harminc percünk maradt, hogy csodát tegyünk, és a csapat úgy jött ki az öltözőből, amely neki is veselkedik ennek. Böde-Bíró Blanka védései jelentették az alapot, elöl pedig végre lerohanásgólokat is lőttünk, ezzel hármat gyorsan lefaragtunk a hátrányból, sőt, Emily Vogel góljával 20-18-ra zárkóztunk a harminckilencedik percben. Csak aztán hatodszor is emberelőnyben játszhatott a Metz, és ezt újfent kihasználta zsinórban lőtt három góllal (25-20).

Minden tartalékot bevetettek a mieink, 25-22-nél háromszor is támadhattunk a mínusz kettőért, de sajnos a hazaiak tudtak ellépni erről az állásról. Három-négy gólon ingadozott a különbség, amikor az utolsó tíz percre kanyarodtunk, Simon Petra viszont fáradhatatlanul kézilabdázott, hozzá pedig klasszis teljesítményt nyújtott – a tizedik góljával kettőre tudtunk zárkózni (27-25). Élessé tettük a hajrát, de gyakorlatilag hiba nélkül kellett játszani. A hazaiak hét a hatban támadtak, sikeresen, de volt válaszunk nekünk is, öt perccel a befejezés előtt a közte egyért mehettünk, majd Vogel üres kapura is lőhetett, de célt tévesztett.

Bouktit sajnos betalált, és bár még ezt követően is rohantunk, a Metz jól gazdálkodott az idővel, és végül 31-28-ra megnyerte a mérkőzést. Vagyis összesítésben három góllal alulmaradtunk, női kézilabdacsapatunk nem jutott be a legjobb négy közé, a folytatásban pedig még a Magyar Kupa-címvédésért küzdhet.