Jesper Jensen első ferencvárosi idénye végén nem lehet elégedett, hiszen bajnoki ezüstnél, Magyar Kupa-bronznál és Bajnokok Ligája-negyeddöntőnél többet várt a csapattól. Női kézilabdacsapatunk vezetőedzője őszintén beszélt a számos nehézséggel és sérüléshullámmal tarkított évről, a tanulságokról és az okokról, de elárulta azt is, hogy miért indul jóval kedvezőbb helyzetből most, mint egy évvel ezelőtt.

Milyen érzések vannak önben első ferencvárosi idényével kapcsolatban?
Ez attól függ, hogy mire fókuszálunk. Ha csak az eredményeket nézzük, akkor a történelem során a Fradi-szurkolók hozzászokhattak, hogy a csapatuk ennél eredményesebb, de szerintem nagyjából azt kaptuk ebben a szezonban, amit megérdemeltünk. El kell ismernünk, hogy a Győr jobb csapat volt nálunk. Megnyerte a kupát és a bajnokságot, a Bajnokok Ligájában harmadikak lettünk a csoportban, majd a Metz ellen két szoros meccset játszottunk, de kiestünk. Tudom, hogy sokaknak csalódást okoztunk, a szurkolóknak és a Fradi körüli embereknek, hiszen mind többet akartunk, többről álmodtunk, de tudom azt is, hogy a lányok milyen keményen dolgoztak, és ismerem a problémákat, amelyekkel szembe kellett néznünk az idény közben.

Van, amit másképp csinálna, ha visszaugorhatnánk a múlt nyárra?
Azt mindenképp, hogy a felkészülési időszakban kicsit versenyképesebb ellenfeleket keresnék, és ez most így is lesz már. De ha új edző érkezik, az ezzel is jár, sokat kell tanulnod az új csapatról, a hozzáállásról, hogy hogyan építs fel dolgokat, mik a sarokpontok ott, ahova érkezel. Több kérdéssel jössz, mint válasszal, de nyáron, amikor újra elkezdjük, már több válaszunk lesz, mint kérdésünk, teljesen más világ lesz, még akkor is, ha jönnek új játékosok, cserélünk néhány poszton – így is sokkal könnyebb lesz már a szezon elején megtalálni a helyes utat.

Úgy tűnt, hogy az idény második felére, a győri meccs után találta meg a megfelelő utat a csapat számára.
Nehéz volt az eleje, rosszul kezdtünk, de amikor új szakmai stáb érkezik, mindenkinek bele kell tanulnia az új helyzetbe. Elvesztettük az első két Bajnokok Ligája-meccset, súlyos vereséget szenvedtünk Győrben, óriási pofon volt, de aztán összeszedtük magunkat, és valójában esélyt adtunk magunknak arra, hogy tavasszal a kupában és a nemzetközi színtéren elérjük a célunkat. Még úgy is, hogy elképesztő nehézséget okozott a sérüléshullám, amelybe belekeveredtünk. Szinte folyamatosan hiányzott két-három játékos, agyrázkódás, nyaksérülés, orrtörés, ujjtörés is előfordult, és például ezek miatt a Dortmund elleni nyolcaddöntő százhúsz percéből nagyjából százat egy akadémistával játszottuk végig kulcsposzton. Anna (Szeibert Anna – a szerk.) kiválóan teljesített, de az ő szerepe is mutatja, hogy mennyien hiányoztak. Csapatként éltük túl ezeket a meccseket, és az idény során többé-kevésbé olyan ellenfelektől kaptunk ki, amelyek jobb helyzetben voltak, mint mi. Ezért is mondom, hogy ha végig teljes keretünk lett volna, és úgy sem érünk el többet, akkor nagyobb csalódottság lenne bennem, de tudom, hogy milyen utat jártunk be. Ezzel együtt is tény viszont, hogy a legjobbakkal ebben az összetételben meggyűlt a bajunk.

Nem tart attól, hogy jövőre is előjöhetnek ezek a nehézségek, hogy nem lesz elég mély a keret?
Mindig is abban hittem, hogy nem kell túl nagy keret, noha tudom, hogy más topcsapat szeret sok játékossal dolgozni. Én olyan emberekkel szeretek dolgozni, akik valóban érzik a felelősséget a csapatért: annyi játékost szeretnék a keretben, amennyivel még elérhető, hogy mindenki úgy érezze, minden nap a legjobb formáját kell hoznia. Ha túl sokan vagyunk, akkor sokan hajlamosak úgy hozzáállni, hogy ma nem kell a legjobbamat nyújtanom, mert talán valaki más megteszi helyettem. Mióta edzősködöm, nem tapasztaltam még ilyen sérüléseket egyszerre, és idén valóban nagy nyomás nehezedett néhány játékosra emiatt, de továbbra is abban hiszek, hogy ez a helyes út.

Gondolkodott már a következő évi csapaton?
Persze, nagyon sokat, hiszen a változtatások előtt meg kellett nézni, hogy milyen irányba induljunk, melyek azok a vakfoltok, amelyeket az idei csapat építésekor nem láttunk még, és hogy hogyan tudjuk ezeket betölteni. Ha kiveszünk egy játékost a keretből, azzal sok minden megváltozik, a védekezés, a támadás, a csapat dinamikája, ezeket a lyukakat be kell tölteni. Bízom az új keretben, és miként említettem, sokat tanultunk az idei évből. Az biztos, hogy ha jövőre kérdezel ugyanilyen eredmények után, csalódottabb leszek, mint valaha voltam, de persze ez attól is függ, hogy mi történik a szezon során.

Mi vár a nyáron az együttesre?
Az utolsó meccs után volt egy közös vacsoránk a szponzorokkal, a játékosokkal, a stábbal és mindenkivel, aki a csapat körül dolgozik. A játékosok az első néhány hétben kapnak teljes pihenőt, aztán szigorú programot kell követniük, hogy készen álljanak majd a közös felkészülés kezdetére. Ugyanez igaz rám is, csak nekem mentálisan kell felkészülnöm az újrakezdésre. Július 20-án kezdünk, több-kevésbé Budapesten végezzük az edzéseket, de a Metz-cel fogunk közösen edzőtábározni, illetve egy nemzetközi tornán is részt veszünk Strasbourgban.

Tervez nyaralást a családdal, vagy örül, hogy végre otthon lehet?
Leszünk otthon sokat, egy kis időt Spanyolországban, Malagában is töltünk majd, illetve Budapestre is jön a családom, hiszen ők is imádják a várost, otthonosan érzik itt magukat hozzám hasonlóan.

Melyiket várja jobban, a pihenést vagy az újrakezdést?
Ebben a pillanatban? A szünetet, de egy-két hét múlva már biztos vagyok benne, hogy alig várom majd, hogy jöjjünk és elkezdjük építeni az új csapatot. Új játékosok, új ötletek, új gondolatok, új energiák érkeznek, szóval, noha most mindenkinek szüksége van a pihenésre, arra számítok, hogy nagy elánnal érkezünk majd a következő szezonhoz.