Elképesztően hosszú hónapok után végre szurkolók jöhettek az Elek Gyula Arénába, női kézilabdacsapatunk bajnoki mérkőzésére. Bár még nem vagyunk kint a vízből, a szigorú korlátozások miatt nem lehetett még a békeidőben megszokott hangulathoz hasonló, de már a néhányszáz szurkoló jelenléte, és az olykor felharsanó Fradi-induló is olyan érzelmeket váltott ki a játékosokból, mintha teltház előtt játszhattak volna.

Talán eleinte kicsit meg is fogta a mieinket a hirtelen jött változás, mert beragadtunk a rajtnál. Illetve, a Siófok megmutatta, hogy ez közel sem az a meccs lesz, mint a februári, amikor az ezer sebből vérző ellenfelünket óriási fölénnyel győztünk le (20-38). Szó se róla, az Európa Liga négyes döntőjébe jutó siófokiak sokkal jobb képességű játékosokból állnak, mint amit a bajnoki helyezés (hatodik hely jelenleg) mutat, a kezdő sorát kizárólag válogatott kézilabdázók alkotják. Ezzel együtt a mi sok hibával tarkított lassú és pontatlan játékunk is kellett ahhoz, hogy mire alaposabban bemelegedtünk, már hatgólos hátrányban voltunk (3-9)… Innen Bíró Blanka-védések és Háfra Noémi-góloknak köszönhetően viszonylag jó ütemben visszajöttünk, és néhány próbálkozás után a mínusz hármat is sikerült mínusz egyre faragni (10-11).

Csak aztán megint elrontott támadások jöttek, és a vendégek éltek a kínálkozó lehetőséggel: a szünetig hátralévő hat percben már csak ők lőttek gólt, egészen pontosan négyet, így 10-15-ről kellett kapaszkodni a második félidőben.

Ehhez jól jött, hogy bár a Siófok a plusz hatért támadott a középkezdés után, kivédekeztük, és másfél perc alatt három gólt szereztünk. Az viszont jóval kevésbé használt, hogy ugyancsak másfél perc alatt Julia Behnkét és Klujber Katrint is kiállították… Ez átmenetileg megakasztotta a további zárkózást (bár 14-16-nál egyszer kettőig elértünk), de a harminckilencedik perctől megint jó hullámra ültünk. 15-18 után négyszer vettük be zsinórban Szikora Melinda kapuját, 1-0 óta először átvettük a vezetést és lélektani előnybe kerültünk. Két furcsa hiba (előbb Behnkét, majd Malesteint tréfálta meg a labda) ezután még néhány percen át életben tartotta a siófoki reményeket, de tizenkilenc gólnál lefékeztük őket, és a hajrára látszólag megnyugtató előnnyel mehettünk (24-19). Alicia Stolle ötödik gólját hosszú vastaps köszöntötte a lelátóról, de ez túl azon, hogy német átlövőnk remek teljesítményét díjazta, talán már az egész csapatnak is szólt, amely hatgólos hátrányt ledolgozva végül megnyerte a Siófok elleni rangadót.