Előzőleg is sejthető volt, hogy ez Bajnokok Ligája-szintű csata lesz, de amint megjelentek a Valcea játékosai a pályán, rögtön egyértelművé vált, hogy az előző évi román bajnok súlyban és magasságban is a nemzetközi élmezőny csapatait idézi. Szóval, alighanem a felkészülési időszak legkeményebb feladata előtt állt női kézilabdacsapatunk, amely Nagyszentmiklóson lépett pályára. A település egyébként, noha alig húsz kilométerre fekszik a magyar határtól, szinte teljesen románok által lakott, a magyar lakosság aránya már 2011-ben sem érte el a nyolc százalékot. A hangulat ennek megfelelően alakult: egyáltalán nem volt ellenséges, de a nagyobb éljenzés a lelátót csaknem megtöltő szurkolók részéről a román félnek jutott.

A bemutatások elején ugyanakkor a nevetés volt a leghangosabb… A helyi műsorközlő a kétnyelvű köszöntés után a mieink bemutatását zavarában a Valceát erősítő (amúgy papíron magyar) Asma Elghaouival kezdte, a beálló fel is futott a pályára, majd azzal a lendülettel vissza a többiekhez. Aztán, nemhogy gól nem esett, még csak egy passz sem volt a meccsen, de már mindkét fél egy halom elismerésben részesült: serleget és virágcsokrot is átvehetett a két csapatkapitány, mindkét edző „Kiválósági díjat” kapott a szervezőktől település és a klub nevében, továbbá Háfra Noémi és a románok kapusa, Yuliya Dumanska is gazdagabb lett egy emlékplakettel. Az első támadásig már épp csak két ünnepi kezdődobás volt hátra, vagyis szokatlanul hosszúra nyúlt a felvezetés, de ez a románokat zavarta meg jobban, és gyorsan háromgólos előnyre tettünk szert (1-4). A mieink nagyon sokszor találtak sebezhető pontot az ellenfél kettes védőinek külső oldalán, legtöbbször Kovacsics Anikó tudott így betörni Mireya Gonzalez mellett, a jutalma pedig rendre gól vagy hetes lett. A Valcea ellenben a bejátszásokat erőltette, s bár jó néhányszor meg is kapta a labdát a vonalon helyezkedő társ (Elek Gábor nem is örült ennek…), a játékvezetők húsz perc alatt négyszer is elvették az amúgy gólt szerző játékostól a labdát, mert az valóban minimum a vonalon állt.

Pásztor Noémi és Danick Snelder belső védő párosa kellően jól működött, a támadásaink meg egy-egy technikai hibától eltekintve eredményesek voltak, s így egészen az első játékrész hajrájáig őriztük a három-négy gólos fórt. A végét azonban megint elrontottuk, Gonzalez átlövéseivel egyenlített a Valcea, igaz, a szünetre Klivinyi Kinga góljának köszönhetően előnnyel mehettünk (15-16).

A fordulás után viszont gyorsan átvette a vezetést ellenfelünk, miután jól használta ki a két emberelőnyét, illetve, hogy a védekezésünk az aktuális összeállításában jóval puhábbá vált. Djurdjina Malovics hamar le is került a pályáról, igaz, sokkal jobb nem lett a helyzet, ugyanis a Valcea ekkorra komoly lendületet kapott, három-négy gól volt az előnye, mi pedig a Marta Batinoviccsal szemben elrontott ziccerek miatt nem tudtunk felzárkózni. Persze, ezen a meccsen továbbra sem a győzelem volt az elsődleges cél, hanem sokkal inkább a gyakorlás – például Tóth Niki is jó húsz percet töltött hármas védőben Danick Snelder mellett. Az utolsó tíz percre ezzel együtt is elfogyott a román fór, 27-27-nél egyenlítettünk. Sőt, vezettünk is újra, csakhogy három kiállítást ítéltek ellenünk rövid idő alatt, jó másfél percig dupla is volt az emberhiány, ez pedig elegendő volt a románoknak ahhoz, hogy ismét fordítsanak (32-30).

Az utolsó támadásunknál Kovacsics Anikó hetesből egyenlített, de maradt tizennégy másodperc még, és a játékvezetők a Valceának is megítéltek egy hetest, talán az előző ítéletük miatt a lelátóról érkező óriási pfujjolás miatt. Szemerey nem tudott védeni, vagyis egy góllal, 33-32-re kikaptunk, de rendkívül hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk.

A kezdés előtti perceket látva aligha hitte bárki is, de maradt még díj a nagyszentmiklósiak zsebében a lefújás utánra is: mintegy torna végén, kiosztottak egy-egy kupát a (Kovacsics Anikóval holtversenyben) legtöbb gólt szerző Asma Elghaouinak, a legjobb kapusnak, Marta Batinovicnak és a legjobb játékosnak, Kovacsics Anikónak. De még itt sem volt vége… Kevesen hitték, elvégre abszolút méltatlan a sportághoz, de a mérkőzés legszebb játékosát is megválasztották – a győztes nevét ezzel együtt fedje jótékony homály.