Ennyit nem igazán volt még pályán női kézilabda mérkőzésen Elek Gábor, mint a Dunaújváros elleni bajnokin – az összecsapást a dunaújvárosi sportcsarnok felújítása miatt Szekszárdon rendezték, ott pedig a kispad előtt lehetetlen volt úgy mozogni, hogy közben a pályán kívül maradjon. A lelátók csordultig megteltek, a kezdés előtt szűk egy órával már nem lehetett belépőhöz jutni, az egésznek olyan hangulat volt, mint egy vidéki kupameccsnek. Pedig bajnoki volt, ráadásul a felszabadultan, teher nélkül játszó, s ugyanilyen előjelekkel kilenc napja az Érdet is legyőző DKKA ellen. Úgyhogy, bár jó lett volna, nem sikerült élesen nyitni az összecsapást… Nem igazán találtuk a ritmust, támadásban lassúak, körülményesek voltunk, védekezésben pedig túlságosan elnézőek. Kivédekezett támadásunk talán egy akadt az első negyed órában, védés meg még ennyi sem, és ehhez képest még pozitív, hogy egygólosnál nagyobb hátrányba nem kerültünk. A 17. percben jött nálunk a kapuscsere, és a Bíró Blanka helyére beszálló Szemerey Zsófi két ziccer védésével kezdett. Fontos momentum volt mindkettő, mert ha nincsenek a bravúrok, három-négy gólosra is hízhatott volna a hazai előny, a lelkesedés meg a meglévő többszörösére. A pluszos oldalon említhetjük Klujber Katrin és Danick Snelder játékát, az első félidőben előbbi öt, utóbbi négy gólt jegyzett a tizenötből, vagyis jelentős szerepük volt abban, hogy egyetlen góllal legalább vezettünk a szünetben.

A folytatás után egy szinttel feljebb kapcsoltunk, elsősorban védekezésben, Pásztor Noémi kiválóan működött együtt Danick Snelderrel, a labdaszerzések, vagy legalább a kivédekezett támadások után pedig már sokkal könnyebben kerültünk helyzetbe. Ha meg felállt fallal szemben kellett támadnunk, akkor a DKKA szerencsére nehezen találta a Klujber Katrin, Szucsánszki Zita, Kovacsics Anikó belső hármas ellenszerét. 16-17-nél jött a fordulat, miután a következő bő öt percet 6-1-re hoztuk és hat gólra távolodtunk. Innentől sokkal magabiztosabbá vált a játékunk, Szemerey Zsófi továbbra is kiválóan védett, elöl pedig alig-alig hibáztunk, ha helyzetbe kerültünk. Különösen örömteli volt ebben az időszakban Szucsánszki Zita gólerős játéka, kicsit később pedig az, hogy eldőlt a két pont sorsa.

Emilie Christensen és Bánfai Kíra is lehetőséget kapott az utolsó tíz percben, Kovacsics Anikó, Klujber Katrin és Lukács Viktória pedig pihenhetett, s talán ez még a keddi, Siófok elleni rangadón is hasznos lehet.