Amikor legutóbb gólt szerzett Háfra Noémi a Főnix-csarnokban, nem sokkal később nyakába akasztották a junior világbajnoki aranyérmet, vagyis akár pozitív jelnek is tekinthetjük, hogy a Török Bódog Női Kézilabda Magyar Kupa négyes döntőjében az ő gólját „vésték fel” először az eredményjelzőre. A Dunaújváros elleni elődöntőn egyébként Nonin kívül további két junior világbajnokot nevezett Elek Gábor a kezdőbe, Klujber Katrint és Pásztor Noémit, majd negyed óra játék után jött Márton Gréta, illetve Faluvégi Dorottya is. Magabiztosan, lendületes kézilabdával kezdtünk, csaknem öt percen át nullán tartottuk az újvárosiakat, az előnyünk azonban ezzel együtt sem hízott a kívánt ütemben. Három-négy gólt hamar közé tettünk, de innét általában ellenfelünk tudott közelebb jönni, mígnem az első félidő hajrájában végre közte hétig értünk. A nagy előnyre való igény elsősorban azért jelentkezett, mert egy esetlegesen korán dűlőre vitt sikerrel nyugodtan tartalékolhattunk volna a vasárnapra. Igaz, a szünetig így is csak Pásztor Noémi és Bíró Blanka töltött harminc percet a pályán, a többiek terhelését patikamérlegen mérte a vezetőedzőnk, megközelítőleg negyed óra játék jutott nekik. Pásztor Noémi nem mellesleg csapatunk legjobbja is volt, a védelem közepén Horváth Dórával jól állták a sarat, elöl pedig hibátlanul lőtt három gólt, s harcolt ki két hetest.

A 17-11-es vezetéssel fordultunk rá a második félidőre, amely egyrészt kicsit talán túl nyugodt Fradi-játékot, másrészt értelmezhetetlen játékvezetői ítéleteket hozott. Megesett, hogy Kovacsics Anikót ütötték meg piros lapot érően, de még csak szabaddobást sem kaptunk, sőt, újvárosi gól lett a lerohanásból, előfordult, hogy Schatzl Nadin kapott a bordájára, beugrás közben – nyilván következmények nélkül. Egészen az ötvenedik percig kellett várni az első piros lapra, Klujber Katrin leütését már a két játékvezető is észrevette, sőt, végre meg is büntette… A meccs és a továbbjutás szerencsére ekkorra eldőlt már annak ellenére is, hogy egyszer mínusz négyre még felzárkózott ellenfelünk, többre a rengeteg sportszerűtlen fault mellett nem futotta az erejéből. Az 53. percben a második piros is megérkezett, Nick Viktória kapta, igaz, Kovacsics megütése miatt már rég a pályán se kellett volna lennie.

Az utolsó percek lassan peregtek le, és az üres kapus gólokat látva azt érezhettük, hogy a mieink fejben már a döntőben jártak - merthogy 33-26-os győzelmükkel valóban oda jutottak, de ott azért ennél biztosan jobb teljesítményre lesz szükség.