A vártnál csendesebben kezdődött női kézilabdacsapatunk szerda esti rangadója, ennek pedig alighanem a Siófok Győr felett aratott győzelme volt az oka. A legtöbben aztán arra jutottak a meglepetés eredmény láttán, hogy nincs más választása a mieinknek, mint minden hátralévő mérkőzést megnyerni - együtt küzdve, harcolva, ha kell. Beleértve az aktuális, Érd ellenit is, így megjött a szurkolás, a csapat pedig nagy lendülettel kezdett.

Hat perc se telt el, amikor már 5-1-re vezettünk, Bíró Blanka nagyszerű formában védett, elöl pedig jó hatékonysággal használtuk ki a helyzeteket. Az első hét gólunkat hat különböző játékosunk szerezte (csak Klujber duplázott), vagyis megoszlott a teher és a felelősség, tetszetős volt az összkép. Az Érd azonban sokkal jobb csapat annál, hogy már a meccs elején feladja a küzdelmet, rendezte is a sorait, és a játékrész második felében felzárkózott. 5-1-es sorozattal egyre közeledett, majd a 27. percben egyenlíteni tudott (14-14), sőt, a vezetés megszerzésére is komoly lehetősége volt. A kapufa mentett, Kovacsics Anikó két hetesgóljának köszönhetően pedig végül – ha csak egygólossal is, de előnnyel mehettünk pihenni. Szembetűnő volt az első félidőben, hogy míg a tizenötödik percig tizenkétszer, addig a második negyed órában csak négyszer tudtunk gólt szerezni.

A fordulás után valamivel ismét jobban ment a gólszerzés, de az Érd nem hagyta magát lerázni, kettőnél távolabbra nem is értünk, illetve a vendégek rendre egyenlíteni tudtak. Nem csoda, hogy egyre feszültebbé vált a mérkőzés a kispadok környékén, a pályán és a lelátón is. A játékvezetői ítéletek sem hoztak nyugalmat, ebben a periódusban sorozatosan az érdieknek adták a sporik a kétes labdákat, és a passzív támadásoknál is igen elnézőek voltak velük szemben. Persze, ezek jóval kevésbé számítottak volna, hajól kézilabdázunk, de ezúttal nem volt eléggé gördülékeny a játék.

A mérkőzés során először a negyvenötödik percben vendég előnyt mutatott az eredményjelző, úgyhogy épp időben jött Háfra Noémi két klasszis megoldása, illetve Klujber Katrin egész pályás gólja. Ez sem törte meg a vendégeket, és sajnos jól használták ki a hibáinkat: védekezésben nagyon sokszor elcsúsztunk, ezzel az érdiek rendre óriási ziccerből lőhettek.

A hátralévő időben minden gólunkra igaznak éreztük, hogy "az akkor nagyon kellett", mert hátul jó darabig képtelenek voltunk kivédekezni az érdi támadásokat. Hét percen át felváltva estek a gólok, amikor Schatzl Nadine egyhuzamban hármat is beszórt, ezzel végre ismét háromra növelve a távolságot, három perccel a lefújás előtt. Érdi időkérés, valamint gól következett, s bár Háfra is villant, egy perccel a vége előtt megint egyre zárkózott az Érd. Időkérés után ziccerig játszottuk, de Lukács Viktória lövését védte Julie Foggia, maradt tizenöt másodperce a vendégeknek, akik egyből megjátszották Nascimentot - a brazil beugrott, de Bíró Blanka fogta a lövését!

Óriási küzdelem és harc árán egy góllal legyőztük tehát az Érdet, vagyis maradt minden úgy, ahogy a mérkőzés előtt volt: a saját kezünkben van a sorsunk.