Mikorra női kézilabdacsapatunk Thüringer elleni mérkőzése elkezdődött, már eldőlni látszott a Vipers-Ljubljana parti, egyszersmind az is hogy már ma bizonyossá válhat a továbbjutásunk – csak pontot kell szerezni hozzá. Aztán jó negyed óra pergett le a Fradi-THC meccsből, amikor Norvégiában a hazaiak 29-21-es győzelmét elkönyvelték, s mintha csak ennyi kellett volna a mi lányainknak, elkezdtek pontosabban kézilabdázni, s távolodni az ellenféltől. Az első tizenöt percben támadásban sok labdát szórtunk el, a németek pedig jó ritmusban tették a dolgukat – még szerencse, hogy Bíró Blankával nagyon meggyűlt a bajuk. Blani tartotta a frontot, amit mínuszban hoztak a társak a vendégek hatosa-kilencese környékén, azt kapusunk pluszban tette oda hátul, így tartottuk a döntetlen körüli állást. Ahogy viszont elöl fogytak a hibák, meglett az előny, méghozzá az egyre jelentősebb, előbb négyig, majd kisvártatva egészen hatig hizlaltuk. Ebben a periódusban elsősorban Klujber Katrin jelentett többletet, hetesből szerzett góljai után akcióból is be-betalált, a szünetig összesen ötször. Egyszer Bobana Klikovac is mattolta Kristy Zimmermannt, s ez mindenképp említést érdemel, hiszen montenegrói beállónk hosszú sérülése után most először lépett pályára a Ferencváros mezében.

17-12-nél mehettünk pihenni, bár óvatosan kellett bánni ezzel, nehogy túlságosan megnyugodjunk a számunkra szokatlanul estébe nyúló időpontból adódóan. Minden igyekezetünk ellenére sem kezdtük azonban jól a második játékrészt, úgyhogy különösen jól jött, hogy a németek a fordulás után gyors egymásutánban három kiállítást is begyűjtöttek. Ha ellenkező előjellel mindig kiemeljük, most is illendő megtenni – nem panaszkodhattunk a görög sporttársak ténykedésére, fújták, amit láttak, és gondolkodás nélkül szórták ki a vendég játékosokat, ha az elkövetett szabálytalanság erre okot adott. A sorozatos emberelőnyök arra voltak elegek, hogy a negyvenötödik percig is öt-hatgólos előnyünk birtokában jutottunk el, sőt, ez még néhány perccel később is megmaradt, köszönhetően Szemerey Zsófi remek ütemű hetes-védésének. Nem sziporkáztunk, ezt be kell látni, de várható volt, hogy a különösebb tét, vagyis nyomás nélkül játszó, az előző találkozónk óta két kulcsemberét is visszakapó, ráadásul egyébként is óriási küzdő THC ellen nem is lesz könnyű itthon tartanunk a két pontot.

Amikor aztán épp azt érezhettük volna, hogy ez a meccs valahogy még is, még a gyengébb teljesítmény ellenére is meglesz, harminc lőtt gólunknál nagyon leragadtunk és a hajrában, másfél perccel a vége előtt egyre zárkózott a Thüringer. Ekkor kapcsolt rá igazán a Fradi-tábor, az eddig inkább jó kedvű szurkolásból egyszerre harcias lett - kellett és jött is a segítség a csapatnak! Az utolsó nyolc percben nem tudtunk gólt lőni, de, mint utólag kiderült, nem is kellett, mert bár a dudaszót megelőző harminc másodpercet a németek támadhatták végig az egyenlítés reményében, Mészáros Rea parádés blokkja után nem maradt már idő újabb lövésre.

30-29-re megnyerte a Ferencváros az összecsapást, ezzel pedig biztosította helyét a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata között!