Egy rövid ideig félő volt, hogy a televízió előtt ülő nézők lemaradnak a magyar női kézilabda-válogatott Ausztria elleni világbajnoki selejtezőjéről, de végül az osztrák televízió megoldotta az átmeneti problémát, s mire az első támadásunkat vezettük, már minden a legnagyobb rendben volt. Sőt, ezt követően is – s most már a pályán történtekre gondolunk. A mérkőzésre nevezett tizenhat fős keretből Kovacsics Anikó kisebb sérülése (a Fradi és a válogatott csapatkapitányának az Achilles-ína melletti izma vált érzékennyé) miatt kimaradt, de így is ott volt kilenc ferencvárosi kézilabdázó, közülük pedig Háfra Noémi kezdte meg a gólgyártást. A régi ismerős, a Thüringer HC vezetőedzője, Herbert Müller által irányított osztrák válogatott 2-2-nél tudott utoljára egyenlíteni, illetve 5-7-nél járt utoljára látótávolságon belül, a tizedik perctől azonban már minden úgy történt, ahogyan azt elterveztük.

Kényünk-kedvünk szerint lőttük a gólokat, Lukács Viktória, Schatzl Nadine, Tomori Zsuzsanna és Klivinyi Kinga is könnyedén járt túl az ellenfél eszén, Márton Gréta is betalált élete első felnőtt válogatott fellépésén, Klujber Katrin pedig a saját kilencesünkről lőtt kétszer is a hálóba. 20-9-re vezettünk a szünetben, és bár ekkor három félidő még hátravolt a párharcból, fél lábbal a decemberi, Japánban megrendezendő világbajnokságon érezhettük magunkat.

A fordulás után se kerültünk tőle távolabb, sőt, pedig Kim Rasmussen szövetségi kapitány még arra is figyelt, hogy mindenkinek jusson játéklehetőség, Kiss Éva, Janurik Kinga és Kopecz Barbara is pályára került. Közben pedig egyre hízott a különbség – egészen addig, amíg nagyjából eldőlt, hogy a visszavágó már csak formalitás lesz. Kovacsics Anikó az előző napokban többször is elmondta újságírói kérdésekre, hogy benne van a pakliban a könnyed grazi győzelem, de összességében nehéz hatvan percre számít. Előbbi megérzése jött be, a vége ugyanis óriási kiütés lett. 41-23-ra győztünk, és gyakorlatilag kijutottunk a világbajnokságra.