Elek Gyula 1932. február 20-án született. Már játékosként is szolgálta a zöld-fehéreket, a Taurus, az Elektromos és a Bp. Kinizsi után az újjáalakuló Ferencvárosban szerepelt. Tagja volt annak a csapatnak, amelyik még Kinizsiként 1956 októberében országos döntőt játszott a Vörös Meteor ellen. A találkozón a játékvezetők és a zsűri mindent megtett, hogy a rendszer kegyeltjének számító VM kerüljön ki győztesen a csatából, a meccs vége botrányba fulladt, az újrajátszásra azonban a forradalom miatt már nem kerülhetett sor. Végül 1957-ben utólag mindkét csapatot bajnoknak nyilvánították.

Játékoskarrierje befejezése után 1966-tól rövid megszakítással közel három évtizeden át, 1992-ig dolgozott a női csapatunk edzőjeként. Vezetésével számos sikert ért el a szakosztály, 1966-ban, 1968-ban, 1969-ben és 1971-ben bajnok lett, 1967-ben, 1970-ben, 1972-ben és 1977-ben pedig megnyerte a Magyar Kupát. 1971-ben a csapattal BEK-döntőig jutott, ahol mindössze két góllal maradt alul a korszak meghatározó csapatával, a szovjet Szpartak Kijevvel szemben. Azonban így is összejött a nemzetközi kupagyőzelem, az együttes 1978-ban elhódította a KEK-et, a döntőben az NDK-beli Leipzig 18-17-es legyőzésével. A következő évben a csapat újra a sorozat döntőjébe jutott.

2012 augusztusa óta Elek Gyula nevét viseli kézilabda-csarnokunk. Felesége, Rothermel Anna kapusként tagja volt az 1965-ben világbajnok magyar válogatottnak. Fia, Elek Gábor édesapja nyomdokaiba lépett, 2008 óta női kézicsapatunk vezetőedzője, kétszeres KEK-győztes.

Elek Gyula emlékét örökké megőrizzük!

(Fotó: NSO)