2013 óta először jutott a legjobb nyolc közé a magyar női kézilabda-válogatott világbajnokságon, de ha már ott volt, messzebbre is tekintett. Az elődöntőhöz ugyanakkor a 2019-es világbajnok, s egyben társházigazda Hollandián keresztül vezetett az út, ez pedig nagyjából hasonlóan nehéz feladatnak tűnt, mint a Dánok elleni volt.
Fontos volt, hogy az elején ne ragadjuk be, hogy a mintegy 8500 holland szurkoló okozta hangulat ne nyomja le a mieinket. Angela Malestein gólja nyitotta a találkozót, de ennek ezúttal nem örülhettünk, az első magyar találat pedig Márton Gréta nevéhez fűződött. Felállt fallal szemben már ekkor is szenvedtünk, de szerencsére ebben legalább a hazaiak is visszaestek az első néhány perc után, és Márton újabb találatával 3-3-nál egyenlítettünk. 4-3-nál először az előny is nálunk volt, ezt követően azonban megállt a támadójátékunk, legközelebb tíz és fél perc múlva örülhettünk gólnak – akkor Klujber Katrin értékesítette a hetesét. A hollandok se villogtak, amikor a védelmünk szemből fogadhatta őket, így „csak” kétgólos hátrányt szedtünk össze ebben a periódusban (6-4), és dánok ellen villogó Simon Petra egyenlített is a huszadik percben (6-6). A szünetig hátralévő tíz perc ugyanakkor nagyon rosszul alakult: eladtuk a labdákat, rohantak a hollandok, könnyű gólokat szereztek, és a játék képéhez mérten túlzó különbség alakult ki a szünetre (14-9).
Az ötgólos hátrány ezzel együtt nem tűnt ledolgozhatatlannak, főként úgy, hogy rengeteg tartalék volt még a mieinkben. Az előrelépés viszont a fordulás után se jött, lassan és pontatlanul játszottunk, és bár a hazaiak se mutattak lehengerlő kézilabdát, sőt, kihasználták a hibáinkat. A gondjaink csak sokasodtak, amikor Klujber visszafutás közben hátulról akasztotta ellenfelét, és a játékvezetők piros lapot adtak érte. A hátrányunk nyolcra hízott a negyvenharmadik percben (22-14), innen pedig nehéz volt elképzelni, hogy lehet visszaút. Janurik Kinga beállása adott még egy lendületet, sorozatban három védéssel jelentkezett, és az utolsó bő tíz percre ötig felzárkóztunk (23-18).
Ennél több azonban nem volt a csapatban ezen az estén, Janurikon kívül gyakorlatilag nem volt jó teljesítményt nyújtó játékos, így pedig nem lehet világbajnoki elődöntőbe jutni. A magyar válogatott ezzel búcsúzott a világbajnokságtól, amelyet a hetedik helyen zárt.
NŐI KÉZILABDA VILÁGBAJNOKSÁG
Negyeddöntő
Hollandia - Magyarország 28-23 (14-9)
Gólszerzők: Housheer 8, Van Wetering 5, Malestein 4, Van der Vliet 3, Dulfer 3, Nüsser 3, Maarschalkerweerd 1, Vollebregt 1, ill. Simon 3 (1), Klujber 3 (2), Vámos 3, Csíkos 3, Albek 3, Márton 2, Kovács 2, Kuczora 1, Falusi-Udvardi 1, Hársfalvi 1, Tóvizi 1.
Golovin Vlagyimi: - Esélyünk se volt ma sajnos, és szerintem lehetőséget se kaptunk volna. Támadásban nem engedték, hogy réseket találjunk, és sok hetest se kaptunk meg, szóval nehéz csak szakmailag foglalkozni a mai meccsel. Büszke vagyok a lányokra, lejátszottuk a világbajnokságot, szerintem mindent megtettünk, amit tudtunk, nagyjából a helyünkön vagyunk, biztos, hogy lehet még fejlődni és fogunk is, de ami a legfontosabb, hogy a szívünk mindig ott volt.
Janurik Kinga: - Nagyon nehéz most bármit mondani, mindenkit a sírás kerülget. Sose szoktunk a bírókkal foglalkozni, nem is szabad, de most tényleg nagyon nehéz volt a hazai csapat ellen játszani. Küzdöttünk, mindenki próbált hozzátenni, erőt adni aki bejött a padról. Nagyon sajnálom, hogy nem jutottunk be a legjobb négy közé. Üres kapus gólokat kaptunk, butaságokat csináltunk a végén, a kipattanó is volt, hogy hozzájuk került, de az elejétől fogva nagy nyomás volt rajtunk. Azt tűztük ki magunknak, hogy a négybe szeretnénk jutni, az águnk is jó volt, éreztük, hogy erre a meccsre lehetünk a csúcson, de sajnos nem sikerült.
Klujber Katrin: - Nagyon rosszul érzem magam a meccs után, a piros lap miatt is. Nem úgy játszottunk, mint a dánok ellen, és ez meglátszódott ma. Megbeszéltük, hogy a gyors gólokat meg kellene akadályozni, de az első félidő második felében ez nem sikerült, ki is alakult a hollandok előnye, utána már kapaszkodni kellett, de nem sikerült. Támadásban nagyobb hibáink voltak, mint kellett volna, sok technikai hibát vétettünk, és védekezésben sem tudtuk a jobbátlövőjüket megakadályozni, szinte minden tőle indult, vagy ő fejezte be. Semmi szándékosság nem volt a piros lapos szituációnál, nem tudtam megállni, de máskor vissza szokták nézni az ilyen helyzeteket, most ez nem történt meg. Hullámzó tornánk volt, voltak szép dolgaink, de most nagyon szomorúak vagyunk, mert a célunkat nem értük el. Büszke vagyok a lányokra, az előző világbajnokságokhoz képest jó eredményt értünk el, de sokkal több volt bennünk, és ezért vagyunk nagyon csalódottak.
Támadásban küszködött a női kézilabda-válogatott, így kikapott az északiaktól Tatabányán.
Válogatott balszélsőnk túlvan a 200. Fradi-mérkőzésén - a mérföldkő apropóján beszélgettünk vele.
Március 18-án, szerdán 19:30-kor fogadjuk az ETO-t bajnoki rangadón az Elek Gyula Arénában.
Női kézilabdacsapatunk március 18-án fogadja legnagyobb hazai riválisát, míg tíz nappal később a Dortmundot.
Csak a mérkőzés legvégén engedett ki csapatunk, egyébként végig magabiztosan kézilabdázott a Vác ellen.
Női kézilabdacsapatunk az Odense elleni győzelem után kapott némi pihenőt, de szombaton már bajnokit játszik.
Női kézilabdacsapatunk következő két mérkőzésére gyűjtöttük össze a jegyinformációkat.
Női kézilabdacsapatunk sikerrel vette a Bajnokok Ligája első szakaszát; lássuk, mit mutatnak a számok!