Márton Gréta kedden délután átmenetileg zenefelelőssé lépett elő a Nemzeti Kézilabda Akadémia balatonboglári sportcsarnokában, s ez egyrészt segítség volt a többieknek a meccsre való hangolódásban, másrészt világossá tette, hogy Gréti a Debrecen elleni felkészülési meccsen nem lép pályára. Ha rajta múlik, játszott volna, mintsem, hogy a keverőgép rejtelmeivel ismerkedjen, de a szakvezetés teljesen érthetően pihenőt adott neki – a délelőtti edzésen ugyanis egy vétlen ütközést követően eltört az orra. Nagyobb gond látszólag nincs szerencsére, de a nyomokat egy ideig még biztosan magán viseli majd.

De legalább zene lett, mire a melegítés végéhez értek a csapatok (egyébként, még a halkítás dinamikájára is profihoz méltón figyelt Gréti…), és talán ennek is köszönhetően az első percekben kimondottan jó iramú, jó ritmusú kézilabdát mutattak be. 3-2-nél tudtunk először vezetni, s bár 3-5-nél már a Loki volt lépéselőnyben, a 16. percben Köstner Vilmos kért időt egyenlő állásnál (5-5). A mieinknél nagyon pörgősen váltogatta a játékosokat Elek Gábor, kicentizte a terhelést, ahogy valakinek kicsit megszaladt a pulzusa, már jött is helyette más. Emilie Christensen és Djurdjina Malovics is pályára került, s előbbinek gyakorlatilag ezt tekinthetjük első hivatalos ferencvárosi mérkőzésének. Az első félidő második felét szépen megnyomták a mieink, emberelőnyben kétszer is üres kapura lőttünk gólt, előbb Schatzl Nadine, majd Klvinyi Kinga, és gyorsan öt gólosra hízott a vezetésünk.

A szünetig sikerült javítania a Debrecennek, így végül 15-12-nél mehettek pihenni a csapatok. A második félidőt Tóth Nikolett kezdte irányító poszton, Bánfai Kíra pedig a jobbszélen, de inkább csak a helyzetek kihasználásával adódott problémánk, az összképen nem látszódott, hogy fiatalok kerültek a csapatba. Mondhatjuk egyébként azt is, hogy hasonló volt a helyzet, mint az első játékrészben, akkor Triffa Ágnes, a másodikban pedig Oguntoye Viktória produkált egy igen erős tíz percet a debreceni kapuban. Ezekben a periódusokban tudott érvényesülni ellenfelünk, de ahogy kicsit higgadtabbá, koncentráltabbá váltunk, újra mi irányítottuk a játékot. Az egyébként már ezen az első edzőmeccsen is szembetűnő volt, hogy sokkal bővebb a merítési lehetőség, mint tavaly, a sérülésektől tépázott időszakban volt – a belső három posztra heten vártak lehetőségre, beállóban hárman osztották az időt, de belső védő pozícióban is négy-öt különböző játékos tűnt fel.

A második félidő közepén aztán eldönthettük volna a győzelem kérdését, ha nincs a debrecenieknél Jelena Despotovic, aki bár hibázott is szép számmal, négy-öt óriási átlövésből szerzett góllal tartotta közel csapatát. A győzelem ezzel együtt is meglett, s utólag már inkább azt mondhatjuk, hogy a két debreceni kapus egy-egy jó periódusa, valamint a montenegrói átlövő remeklése csak a kiütéstől óvta meg ellenfelünket.