Az eddigi legnehezebb mérkőzése előtt állt a magyar női kézilabda-válogatott, mióta Golovin Vlagyimir a szövetségi kapitány: az Emily Bölköt és Alicia Stollét is soraiban tudó Németország ellen az volt a tét, hogy hány ponttal kezdhetjük a spanyolországi világbajnokságon a középdöntőt. Ez meg is látszott a mieinken, az eddigieknél több volt a technikai hiba, és így még Bíró Blanka remeklése ellenére is a németek kerültek előnybe (6-3) a meccs elején.

Időt kértünk, nem sokkal később pedig nagyot fordult a játék képe, négy gólt lőttünk zsinórban, és 8-7-nél átvettük a vezetést. Klujber Katrin sérülése miatt azonban nem lehettünk felhőtlenül boldogok – átlövőnk, aki a torna eddigi részében a csapat legjobbja volt, az első percekben kapott ütést, meg aztán jókora fekete kötést a jobb combjára, és sajnos már csak a heteseknél tudott segíteni. Így jelentősen romlottak a lehetőségeink, a fiatal Albek Anna néhány támadás után visszaült a padra, az ugyancsak balkezes átlövő, Planéta Szimonettát pedig látszólag csak védekezésben használja a szövetségi kapitány. Nem volt más választás, Háfra Noémi került a jobbátlövő pozícióba, de sajnos nem ment neki a játék, illetve az egész csapatról elmondató, hogy sokkal több labdát szórt el, mint eddig. Vagy, mint amennyivel akár a közepesen teljesítő német válogatott ellen is lehet esély… Hiába a jobb védekezés, hiába Bíró ziccer-védései, a szünetig ötgólos hátrányba kerültünk, miután támadásban szinte helyzetbe se kerültünk jó tíz percen át.

Aztán a fordulás után tíz perc alatt ledolgoztuk a mínusz ötöt! Bíró mellett a parádés formát mutató Márton Grétát, a sérülése után visszatérő Szöllősi-Zácsik Szandrát és Vámos Petrát dicsérhettük leginkább ebben a periódusban, de Lukács Viktória is jól használta ki a helyzeteit. Nyílttá vált a mérkőzés köszönhetően annak, hogy sikerült csökkenteni támadásban a hibákat, és az utolsó tíz perchez is szoros állásnál értünk el. Vitte a szíve a válogatottat, harcolt mindenki, de fáradni látszott a társaság, újra előkerültek az eladott labdák, a technikai hibák, ezért nem tudtunk döntetlen állásról tovább lépni, sőt, a németek megint elléptek kettővel. Innen már bravúrra lett volna szükség, megnyitottuk a védekezést, sikerült is megzavarni ellenfelünket, és ha Bíró utolsó védése után nem pattan olyan messzire a labda, talán még az egyenlítésért is támadhattunk volna, így azonban vészesen peregtek a másodpercek és végül csak egy kényszerből eleresztett, pontatlan indításra futotta.

Egyetlen góllal kikaptunk Bölkéktől, vagyis a csoport második helyén zártunk és két ponttal indítjuk a középdöntőt.