Világraszóló bravúr volt 2022 decemberében a Győri ETO elleni hatgólos győzelem, és olyan klub sincs még egy, amely az elmúlt másfél évtizedben zsinórban háromszor felülmúlta a győrieket, de a bajnoki címhez az idény közben elhullajtott két pont miatt még egy ezeknél is nagyobb tettre volt szükség. Győzni, vagy legalább pontot szerezni az Audi Arénában.

Nem túlzás, a Ferencváros és a Győr mérkőzése Európa egyik legnagyobb, legfeszültebb rangadója a női kézilabdázásban, és ezúttal is érezhető volt mindez a sportcsarnokban. A vendégszektort megtöltő ötszázötven Fradi-szurkoló már a melegítés alatt rá-rázendített, a hazai szektorokból pedig jött a szokásos válasz – a kabócáékhoz hasonló hangot adó dudák zümmögése.

Komoly rohanással indult a meccs, potyogtak a gólok, és sajnos meggyűlt a bajunk a hazaiak kapusával, Sandra Tofttal, aki nagyon elkapta a fonalat már az első percekben. Márton Gréta gólja ennek ellenére vezetést ért az ötödik percben (2-3), de alig negyed óra játék után így is időt kellett kérnie Elek Gábornak. Szöllősi-Zácsik Szandra betegsége miatt Emily Bölkre a szokásosnál nagyobb teher hárult, és mert nem igazán jöttek be a megoldásai, a távoli zónából nem voltunk veszélyesek, az ETO így visszazárhatott a beállónk környékére. Nagyon kellett, hogy Bíró Blanka is megérkezzen a meccsbe, mert három-, majd négygólosra nőtt a hátrányunk a támadásban elkövetett túl sok hiba miatt (10-6). Persze, voltunk gondban és ekkora hátrányban decemberben is, akkor sikerült felállni a padlóról, de ezúttal látszólag semmi sem jött össze, az első harminc percben nem volt egyetlen átlag feletti teljesítményt nyújtó játékosunk sem. Hihetetlenül elbizonytalanodtunk támadásban, nagyjából azt élhettük át fordított előjellel, mint decemberben, akkor Bíró jelentette a különbséget, most pedig Toft adott olyan extrát, amely sajnos a szünetig eldöntötte a legfőbb kérdéseket (17-8).

A tragikus játékrész után Janurik Kingát, Kukely Annát és Alicia Stollét küldte pályára vezetőedzőnk, és mindhárman jól is szálltak be, három perc alatt hármat ledolgoztunk a hátrányból, csak aztán jöttek Ana Gros bombái, és ez megálljt parancsolt a felzárkózásnak. Csoda kellett volna a második félidőben a fordításhoz, de azt feltétlenül elvárhattuk a csapattól, hogy küzdjön az utolsó percig, már csak azért is, hogy a folytatásban ránk váró meccsekbe, például a Bajnokok Ligája-negyeddöntőbe és a Magyar Kupa négyes döntőbe felemelt fejjel mehessünk.

Negyed órával a vége előtt visszaállt a szünetben is meglévő különbség (25-16), Toft gyakorlatilag mindent védett, így pedig nem volt esélyünk rá, hogy kozmetikázzunk az álláson. Borzasztó meccset játszottunk, amely szinte biztosan azt jelenti, hogy lemaradunk a bajnoki címről, de joggal remélhetjük, hogy minden rossz ebbe a hatvan percbe sűrűsödött, amely az idény hátralévő részében ránk vár.