Ha van előnye a világbajnokság sűrű programjának, akkor az az, hogy az előző meccsen begyűjtött sebekre gyorsan gyógyírt lehet találni. Épp ezért remélhettük, hogy a játékosokon a görcsösség helyett a falakat is ledöntő tüzet látjuk majd, s bár a Szenegál elleni mérkőzés elején a megoldások nem jöttek gördülékenyen, az elszántságot nem érhette panasz.

Háfra Noémi első négy támadásban mutatott megoldásából nem lett gól (eladott labda, belemenés, fölé és kapufa), de ötödször is felugrott a 21 éves átlövőnk és ekkor már nem is hibázott. Látszott rajta, hogy küzd – elsősorban magával, és ez a többieket is magával rántotta. Kovacsics Anikó és Tomori Zsuzsanna, a két legrutinosabb játékosunk a csapat élére állt, mindketten többet vállaltak és mindketten eredményesebbek is voltak a korábbiakhoz képest. Hozzá kell tenni, hogy ezen az összecsapáson Szenegál ideális ellenfélnek tűnt, legjobbjaik fáradtabban mozogtak, mint az első három fordulóban, amikor az afrikai csapat minden riválisnak megnehezítették a dolgát.

Fokozatosan növeltük a különbséget, Triffa Ágnes ragyogóan védett, a támadásban pedig Kovács Anna vitte a prímet, de egyébként is jobb volt a sebessége az ezúttal labda nélkül sokkal többet mozgó csapatunknak, így a szünetre nyolcgólos előnnyel vonulhattunk.

A második félidőt megpróbálta felhasználni a szövetségi kapitányunk arra, hogy a formán kívül játszó húzóembereket megpróbálja lendületbe hozni, de sajnos Háfra Noémi és Klujber Katrin sem tudott ezen a meccsen kijönni a gödörből - legalább Noni az utolsó percben bezúdított egy rá jellemző bombát. Szenegál ellen ezzel együtt is simán győztünk, de a pénteki, a továbbjutásról döntő románok elleni összecsapáson nagyon fontos lenne, hogy a két fiatal átlövőnk is jól kézilabdázzon.

Az a meccs dönt ugyanis a továbbjutásról, amelyik fél győz, az a középdöntőbe jut.