A szombati, rotterdami szoros vereség (25-23) után vasárnap Almelóban találkozott egymással a világbajnokságra készülő magyar és holland női kézilabda-válogatott. Az első meccsen végig nagyon magas színvonalon védő Böde-Bíró Blanka pihenőt kapott, Klujber Katrin pedig ezúttal sem volt bevethető.

Szombaton nagyon kevés gól esett a meccs első részében, vasárnap viszont már bő tíz perc után 6-5 állt az eredményjelzőn. Az ötödik perctől kezdve jóval gördülékenyebb volt a támadójátékunk, s ez ellensúlyozta azt is, hogy a védekezésünk elmaradt az egy nappal korábban látottól – igaz, akkor is leginkább Böde-Bíró Blanka bravúrjai adtak hozzá sokat. Hollandia látszólag kényelmesen kézilabdázott, mi pedig ezt kihasználtuk: előbb kétszer is egyenlítettünk mínusz kettőről, majd 8-7 után háromszor találtunk be zsinórban, és átvettük a vezetést (8-10). Időkéréssel is próbálkozott Per Johansson, de együttese nem tudott egyenlíteni, sőt, 15-19-nél már néggyel is vezettünk, a pihenőre pedig három maradt a fórból (16-19).

A fordulás után bő tíz percen át őriztük az előnyt, mígnem 26-25-nél Housheer gólja is mét holland előnyt jelentett. Nem igazán volt sikeres védekezésünk, de elöl hellyel-közzel tudtuk ellensúlyozni ezt, illetve Szemerey Zsófi egy-egy bravúrja különösen jó pillanatban jött. Fordulatosan alakult az utolsó negyed óra, hiszen Márton Gréta góljával fordítottunk (26-27), de az ötvenedik percben megint hátrányban voltunk (28-27). Nem remegett azonban a játékosaink keze, és különösen örömteli, hogy két fiatal, a ferencvárosi Simon Petra és a kisvárdai Juhász Gréta vállalt és tett hozzá sokat. A győzelemhez, utólag már írhatjuk, hiszen 31-30-ról hármat lőttünk egymás után (két Juhász-gól közé ékelődött Simon találata), s bár a végén hét támadóval is próbálkozott Hollandia, 34-32-re megnyertük a vb előtti utolsó felkészülési találkozót.

Nagyot lépett előre a csapat a szombati meccshez képest, de ha ilyen teljesítményt nyújt majd a világbajnokságon, akkor elérheti a célját, a legjobb nyolc közé kerülést.