„Fussál ám, és majd indítalak, ha tudlak” – mondta mosolyogva Háfra Noémi a kezdő sípszó előtti másodpercekben Márton Grétának, amolyan utolsó biztató mondatként Békéscsabán. Szélsőnk aztán nem is teketóriázott, amikor csak lehetett, úgy lőtt ki a labdaszerzéseknél, mint a rakéta, ráadásul rendre jók voltak a megoldásai is. Négy gólt szerzett Gréti és egy gólpasszt is kiosztott az első félidőben, tehát nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megnyugtató legyen az előnyünk. Vagyis, a keddi, MTK elleni bajnoki óta a hétgólos vezetést már jóval kevésbé érezzük megnyugtatónak, és reméljük, a lányok is hasonlóan vannak ezzel, hiszen akkor száz százalékos marad a koncentráció.

A mérkőzés első tíz-tizenkét percében egyébként fej-fej mellett haladt a két csapat, 5-5-ig itt is, ott is volt előny, ezt követően azonban egyre jobban távolodtunk a hazaiaktól. Szemerey Zsófi kezdett a kapuban és fogott is néhány labdát, amelyek után nagy lendülettel indulhattunk – ahogyan azt a bevezetőben is írtuk. A félidő hajrájában aztán egy passzívnál eleresztett átlövés Szucsánszki Zita visszatérése utáni első gólját is meghozta, nem is csoda, hogy Zizi még a következő védekezésnél is széles mosollyal az arcán fogadta az ellenfeleket.

Hét gólos előnynél kezdhettük tehát a második játékrészt, és ha az első percekben azt érezhettük, hogy hatása van még a keddi pontvesztésnek, akkor itt is ugyanez lehetett a benyomásunk – ellenkező előjellel. Merthogy nem álltak le lányaink, sem tempóban, sem koncentrációban nem vettek vissza, s ennek köszönhetően a negyvenedik percre eldöntötték a két pont sorsát. 10-3-ra hoztuk a második félidő első tíz percét, összességében tizennégyre hízott a vezetésünk, s felszabadultan kézilabdázhattunk. Szurkolóink is vidáman énekelhettek, ráadásul a napokban még ül is a nóta, hogy „(…) érted az egész világot átutazom!”, hiszen a békéscsabai túra után a kisvárdai következik jövő szerdán, e két célpont pedig a fővárosból igencsak távolinak számít.

A lilák elleni összecsapás hajrája már teljes nyugalomban csordogált le, a győzelmünk mértéke maradt egyedül kérdésként, s mert egy fokozattal visszábbvettünk, vagy inkább a hazaiak kevesebb hibát vétettek, mint azt megelőzően, nem hízott sokkal tovább a különbség. 39-24-nél szólalt meg a duda, vagyis összegzésként annyit írhatunk: ezúttal nem aludtunk bele, és hoztuk a kötelezőt.