Nem épp csúcsformáját éli női kézilabdacsapatunk az elmúlt hetekben, s mert a vasárnap délutáni Bajnokok Ligája-találkozó után már kedden este pályára kellett lépni bajnoki mérkőzésen, meglepő lett volna, ha már a kezdő sípszótól kezdve gálaelőadást látunk a monori sportcsarnokban. Ennek megfelelően játékosaink ólomlábakon jártak az elején, védekezésben rendre elmaradtak a besegítések, a Szent István kézilabdázói bántóan könnyedén szerezték a gólokat. S mert támadásban a mieink sem fecsérelték az időt, nagyon résen kellett lennie annak, aki minden találatot sorban fel akart jegyezni. Jó negyed óra telt el a mérkőzésből, amikor egy különös fiatalember a sajtópáholyban teljes komolysággal a csapatok felől érdeklődött, mármint, hogy most akkor a Fradi, vagy a SZISE játszik-e fehérben, de azt azért túlzás lenne állítani, hogy legalább minimálisan avatott szemnek ne lett volna fellelhető a különbség a felek között. Mindenesetre egyenlő 9-9-nél volt utoljára, a játékrész hajrájában kicsit koncentráltabbá vált a védekezésünk, és a szünetre ötgólos előnnyel mehettünk (15-20).

Várható volt, vagy legalább remélhető, hogy a fordulás után lassan-lassan túlfordul a mieinkben a fáradt szakaszon a mutató, és ahogyan a kezdeti tompaságban, úgy a második félidei ritmusváltásban sem kellett csalódnunk. Tóth Nikolett látványosan kézilabdázott jobbátlövőben, hátul alakult a keménység, az induló embereinkkel pedig nem tudták tartani a lépést a hazaiak – úgy a harmincötödik-negyvenedik perc környékén érezhettük, hogy üzemi hőfokon megyünk, ekkor még kettős emberhátrányban is alig került helyzetbe a SZISE. „Szerencsére” a játékvezetők gondoskodtak róla, a mi első tíz percben mutatott produkciónknál is lásson rosszabbat az egyébként meccshangulatot teremtő közönség, a sporik néhány ítéletén jellemzően többen nevettek, mint szitkozódtak. Elek Gábornak csak akkor fogyott el a türelme velük szemben, amikor Monori Orsolya zúgó felsőkapufája után is hagyták folyni a játékot – a labda a kettő között megkerülte a felfüggesztett kosárpalánkot, a szellőzőcsöveket, leszedte a pókhálókat a tetőszerkezet rejtett zugaiból, majd kikötött az egyik hazai játékos kezében.

Nem osztott, nem szorzott ez, mert a SZISE teljesen elkészült erejével, vélhetően olyan iramot ment az első félidőben, amelyet nem bírt tovább, így a végére komoly kiütés lett a meccsből. Ami a mi szempontunkból azért jól jött, hiszen nagy szüksége van a lányoknak arra, hogy önbizalommal töltődjenek fel. Miként arra is, hogy érezzék, a szurkolók, ahogyan arról újra és újra bizonyosságot tesznek, mellettük, a Ferencváros mellett állnak.