Mintha az Esbjerg melegített volna a túloldalon… Persze, a hangulat, a nézőszám – gyakorlatilag semmi sem volt ahhoz fogható, ami majd három hét múlva ránk vár pár sarokkal odébb, amikor valóban a dánok készülődnek a másik térfélen, egyedül a Dunaújváros fehér-piros-fekete színösszeállítása, na, meg a FINAL4-láz csalta elő a hasonlatot. Szombaton délután így is szép létszám jött össze az Elek Gyula Arénában, az ülőhelyek közül csak azok maradtak szabadon, ahova a bérletesek nem jöttek el, és a kapu mögött rész is sűrű volt, szólt is a vastaps, amikor a Szív Bajnokai Alapítványhoz tartozó gyermekekkel a pályára futottak a játékosok. A fiatalok még a csapat kiáltásba is beálltak, nem sokkal később pedig elkezdődött a mérkőzés.

Nem túl nagy iramban, és nem is túl magas színvonalon, de mint azt Janurik Kinga a meccs felvezetésében elmondta, a négyes döntő hétvégéjére szeretnénk csúcsformába kerülni, ezért ennek rendelünk alá mindent már most is. Noha Klujber Katrin az első támadásunkból rögtön kilőtte a jobb felső sarkot, utána majd öt percet kellett várni a következő gólra – igaz, Angela Malestein találata így is a 2-0-t jelentette. Vagyis a védekezésünk stabil volt, ellenfelünk nehezen talált helyzetet, Bíró Blanka is hozta a szokásos védéseket, emiatt pedig belefért, hogy elöl elrontottunk néhány támadást. Kettő, három, majd a tizenharmadik percben már négy góllal vezettünk, egy darabig ez a különbség stabilizálódott, a játékrész hajrájában viszont kicsit a gázpedálra léptünk. Hattal lógtunk meg, a szünetre pedig plusz ötnél mehettünk, az első harminc percben Klujber Katrin volt a legeredményesebb játékosunk négy góllal.

A fordulás után néhány perc elment a ritmuskereséssel, aztán főleg Klujber kezdte diktálni az iramot, mindenesetre néhány támadásnál azt érezhettük, hogy gyorsul a játékunk. Klasszisunk szemmel láthatóan élvezte a kézilabdát, és azt is, hogy régi ismerőse, Oguntoye Viktória áll vele szemben a kapuban. Az első félidei négyhez tizenhat perc alatt még hatot tett hozzá, ráadásul szinte mindegyik látványos találat volt. Amúgy sem volt benne, hogy a DKKA jelentős problémát tudna okozni, de a negyvenötödik perc környékén végképp eldőltnek érezhettük a meccset. Hársfalvi Júlia góljával kilenccel vezettünk (28-19), ezt követően pedig csak az volt a kérdés, végül mekkora differencia lesz a két csapat között.

Magabiztosan, felszabadultan kézilabdázva győztük le a Dunaújvárost, a jövő héttől pedig csapatunk elkezdi újra felpörgetni a ritmust.