Az új idény első edzőmérkőzését játszotta női kézilabdacsapatunk, ami azt is jelentette, hogy Martin Albertsen meccs szituációban először láthatta együttesét. A debreceni összecsapáson mintegy két-háromszáz néző figyelte a két Bajnokok Ligája-csoportkörre készülő riválist. A mieinktől hiányzott Andrea Lekics, Béatrice Edwige, Emily Bölk és Kovács Anett is, de a keretben az új játékosaink közül a két korábbi debreceni, Bordás Réka és Jelena Deszpotovics is ott volt, miként az MTK-ban töltött kölcsön, valamint a nyári junior Európa-bajnoki cím után Simon Petra is játékra jelentkezett.

Fiatal irányítónk támadásban már rögtön az első perctől kezdve pályán volt, és jól is kezdett ugyanúgy, mint Szöllősi-Zácsik Szandra. Összességében egyébként nagyjából azt kaptuk, amire számíthattunk bő egy hét munka után: az edzésen gyakoroltakból néhány mozzanat már fel-feltűnt, de sok hiba csúszott még a gépezetbe, főként védekezésben. Amint azt Albertsen többször is elmondta, sokat futó, modern kézilabdát játszó csapatot szerente látni, amely a lerohanásokban és a gyors indításokban jeleskedik, és utóbbit láthatóan erőltették is a lányok. Talán pont emiatt volt pontatlanabb a védekezés, Bíró Blanka nem sok segítséget kapott, de a lőtt gólokban tartottuk a lépést – a szünetre Planéta Szimonetta időntúli szabaddobásból szerzett gólja alakította ki az állást (19-18).

A fordulás után kissé visszavett a tempóból mindkét együttes, láthatóan nagyobb figyelmet kapott a védekezés, és a meccsnek ebben a szakaszában mi teljesítettünk jobban. Janurik Kinga bravúrjaira is szükség volt ahhoz, hogy kétgólos előnyt építsünk, a negyvenötödik percben 22-24 állt az eredményjelzőn, vagyis a fordulás után negyed óra alatt csupán három gólt kaptunk. A különbséget ugyanakkor ennél nagyobbra nem tudtuk növelni, amihez az is hozzájárult, hogy többször emberhátrányban voltunk kénytelenek játszani, illetve, hogy a gyors indításoknál és az üres kapura eleresztett távoli lövéseknél nagyon sokat hibáztunk. Ez az öt-hat labda, amelyből könnyű gól helyett újra az ellenfél jöhetett, nagyon hiányzott a végén, hiszen a DVSC az ötvennyolcadik percben emberelőnyét kihasználva megfordította az állást (33-32). Egyszer még egyenlítettünk, az utolsó szó azonban a hazaiaké volt. Fordulatos edzőmérkőzés végén 34-33-ra a Debrecen nyert a mérkőzésen, amelyen az eredmény volt a legkevésbé fontos – az új szisztéma gyakorlására ellenben tökéletesen alkalmas volt ez a hatvan perc.