Az egész idény egyik legnagyobb feladata előtt állt női kézilabdacsapatunk, amely vasárnap délután az Odense otthonában kezdte meg a Bajnokok Ligája-negyeddöntőt. Dán riválisunk a csoportkörben épp csak lemaradt a közvetlen továbbjutást érő második helyről, azóta pedig még erősödött is a kerete a sportági legendának számító kapussal, Katrine Lundéval, vagyis óriási próbatételre készülhettünk, olyanra, amely méltó, hogy a FINAL4-ba jutásról döntsön. A statisztika alapján a dán együttes a sorozat eddigi legjobban támadó csapata, a mieink pedig meccsátlagot tekintve a legkevesebb gólt kapták, vagyis nagy kérdés volt, hogy melyik fél lesz képes elvenni a másik erősségét.

A meccs legeleje nem nézett ki jól, az első támadásunkat rossz zárás miatt be se fejezhettük lényegében, a másodikat pedig Lunde könnyedén hatástalanította, miközben a hazaiak kihasználták első lehetőségüket. Nagyon kellett az első gól, amely Emily Bölk bombájának köszönhetően érkezett meg, és ezt követően kezdett megjönni tempó és a pontosság – de észnél kellett lenni, mert folyamatosan emberhátrányban játszottunk. Egy-egy kivédekezett Odense-támadás után robbant a vendégszektor, mintegy hatvan-hetven magyar buzdította a mieinket, és még a három kiállítás ellenére is rendben lettünk volna negyed óra játékot követően, ha nem adjuk kétszer is a hazaiak kezébe a labdát üres kapunál.

Így, ilyen körülmények között az egygólos hátránnyal (6-5) se lehettünk különösebben elégedetlenek, csak épp kicsit precízebb játékkal kihasználhattuk volna a dánok hibáit. Ole Gjekstad, a hazai tréner kért előbb időt, de inkább nekünk tett jót, átvettük a vezetést, és bár növelni nem tudtuk a fórt. Kiegyenlített meccset láthattunk, amelyik csapat épp jobb öt percet futott, az került előnybe. Az első játékrész hajrájáig viszonylag kevésgólos mérkőzés volt, és ez talán nekünk kedvezett, akkor azonban sajnos visszaesett a védekezésünk, elöl pedig Lunde jelentett komoly problémát. A huszonnegyedik percben Simon Petra góljával egyenlítettünk (10-10), ezt követően jött a találkozó addigi legrosszabb periódusa. Két-, majd háromgólos előnybe került az Odense, Aardahl találata ráadásul duplán fájt – kihagyta a hetest, ám a kipattanót belőtte, közben pedig a labdáért harcoló Orlane Kanor eltalálta az arcát, amiért kétpercet kapott. A szünetig hátralévő szűk egy perc viszont jól sült el, hiszen Tchaptchet Defot is kiküldték, Dragana Cvijics pedig góllal zárta a fordulatos játékrészt (14-12).

Nem kezdtünk jól a pihenő után, úgy tűnt, nehezen alkalmazkodunk a játékvezetők felfogásához, többször is belemenést reklamáltunk, helyette hetes következett. De küzdeni kellett, akár ezzel is, hogy a visszavágón reális esély legyen kiharcolni a továbbjutást. 20-16-nál a meccs során először négyre nőtt a különbség, Bölk és Cvijics góljaival ugyanakkor megfeleztük a hátrányt (21-19).

Egyre feszültebbé vált a meccs, érezhető volt, hogy minden gólnak, minden jó védekezésnek súlya van ebben a párharcban. Mínusz háromról kezdtük az utolsó tíz percet, Dmitrijeva és Maszlova gólja után viszont egyre zárkóztunk (23-22). Hihetetlenül fordulatos meccs volt, ismét háromról kellett kapaszkodni, de emberhátrányban, miután Allan Heinét büntették reklamálás miatt. Maszlova nem sokat törődött ezzel, szórta a gólokat, közben pedig mintha kissé fáradtak volna a hazaiak, nehezebben kerültek helyzetbe, és Janurik Kinga is jókor fogott lövést.

Bő másfél perccel a lefújás előtt Malestein törte meg Maszlova négyes sorozatát, de nem bántuk, hiszen ezzel egyenlített hosszú idő után (26-26). Időt kértek a hazaiak, hét mezőnyjátékossal küldte vissza csapatát Gjekstad, és sajnos be is jött neki ez a húzás, így egygólos hátrányban támadhattunk utoljára. Allan Heine is időt kért, aztán vontatott, nehéz támadást vezettünk, a végén azonban Dmitrijeva begyötörte a labdát Lunde kapujába, az ellentámadást pedig Janurik kirúgta.

Döntetlennel ért véget a párharc első felvonása, vagyis a célt teljesítettük: reális esély maradt a továbbjutásra. Szűk egy hét múlva az Érd Arénában küzdhetünk a FINAL4-ért - hasonlóan őrült csata várható.